Cserjés üröm 'Powis Castle' - Artemisia arborescens 'Powis Castle' Artemisia arborescens 'Powis Castle'

Termék részletes leírása

Fás üröm 'Powis Castle' - ezüstös, illatos félcserje vagy fásodó évelő, finoman szabdalt lombozattal. Nagy-Britanniában keletkezett, és a walesi Powis Castle kertjéről kapta a nevét. Botanikai szempontból gyakran kerti hibridként tekintik az Artemisia arborescens és az Artemisia absinthium fajok részvételével, amihez ezüstös lombozat, erős illat és cserjeszerű növekedés társul. Sűrű, terebélyes vagy párnaszerű habitust alkot, magassága körülbelül 60–80 cm, szélessége 90–110 cm. A levelek mélyen osztottak, bársonyosan filcesek, ezüstösek vagy kékes-ezüstösek, és érintésre erősen aromásak. Finom textúrájuk puha, mégis nagyon kifejező megjelenést kölcsönöz, és az egész szezonban a fő díszét képezik. Nyáron apró sárga virágfejek jelenhetnek meg, amelyeknek kevés díszítőértéke van, és gyakran eltávolítják őket, hogy a növény megtartsa kompakt levélformáját. A félcserje kiemelkedik a kavicsos ágyásokban, mediterrán stílusú részeken, teraszok mellett, edényekben, napos útmenti szegélyeken, valamint a évelők közötti világos összekötő elemként. Gyönyörűen harmonizál levendulával, zsályával, perovskiával, rozmaringgal, rózsákkal, tisztasággal, varjúhájjal, csenkeszekkel, echinaceával és sötét tűlevelűekkel. Az aromás ürömöket hagyományosan illóolajok és keserűanyagok tartalmával társítják, de ezt a kultivárt főként díszítőlevelű növényként használják.

Termesztés: A cseh kertekben a lehető legnaposabb, legmelegebb és jól vízelvezető helyet igényli. Legjobban a könnyű, homokos-vályogos vagy köves talajban fejlődik, amely közepesen tápanyagdús, inkább száraz, és pH-ja körülbelül 6,5–8,0. Eltűri a meszes alapot, a hőséget és a rövid ideig tartó szárazságot a meggyökeresedés után, viszont nem tűri a nehéz, nedves agyagot, a téli túl nedvesedést és az árnyékos helyet. Az ültetés áprilistól júniusig, valamint szeptembertől október elejéig a legalkalmasabb. Az ágyásokban 3–5 darabot használnak négyzetméterenként, a szegélyekben 50–70 cm távolságra, egyszálú ültetés esetén pedig körülbelül 1 méteres területtel számolva. Az ültetés után fontos az öntözés a meggyökeresedésig, később csak hosszabb szárazság esetén öntözik. A trágyázásnak mértékletesnek kell lennie, a nitrogén túlzott mennyisége lágy hajtásokat eredményez, és rontja a téli áttelelést. A tavaszi metszést az erős fagyok elmúlta után végzik, amikor a megfagyott és megnyúlt hajtásokat a szilárd részéig rövidítik. A túl mély metszés az idős fás részekbe nem biztos, hogy jól sarjad, ezért a formát rendszeres, könnyebb rövidítéssel tartják fenn. A fagytűrés a téli szárazságtól és a hajtások érettségétől függően változó, általában körülbelül -12 °C és -18 °C között mozog, száraz, védett helyen magasabb lehet. A hidegebb fekvésű helyeken előnyös a téli takarás fenyőágakkal és a gyökerek mulccsal való védelme. Edényben vízelvezetést, át nem eresztő aljzatot és védett teleltetést igényel. Kártevők ritkán fordulnak elő, a kockázatot a gyökérrothadás, a fagyás, a lisztharmat és a csomó szétesése jelenti árnyékban.

Szerző: Krisztina | Revízió: 2026.06.29