Cserszömörce 'Grace' Cotinus coggygria 'Grace'

Termék részletes leírása

Cserszömörce 'Grace'  - feltűnő, lombhullató díszfajta a szömörcefélék (Anacardiaceae) családjából. A Cotinus coggygria 'Velvet Cloak' és a Cotinus obovatus keresztezéséből jött létre, így a bíbor lombozatot erőteljesebb növekedéssel és látványos őszi színeződéssel ötvözi. Az alapfaj, a cserszömörce Dél-Európából, Nyugat-Ázsiából és a Balkántól a Kaukázuson át Kínáig terjedő területekről származik, ahol száraz lejtőkön, világos bozótosokban és köves, meszes termőhelyeken nő. A 'Grace' fajta szélesen terülő, laza, többtörzsű cserjévé fejlődik. Átlagos kerti körülmények között körülbelül 3–4 m magasra és 2,5–4 m szélesre nő, tápanyagban gazdag helyen és metszés nélkül még terebélyesebb lehet. Levelei nagyok, szélesen oválisak, kihajtáskor borvörösek vagy bíborszínűek, nyáron bíbor-bronzosak vagy zöldesbíborak. Ősszel narancssárgára, skarlátra, vörösre és borszínűre színeződnek. Júniusban és júliusban apró virágokból álló nagy, ritkás, légies bugák fejlődnek. Elvirágzás után megnyúlnak a finom, szőrös kocsányok, amelyek a jellegzetes rózsaszín vagy bíborrózsaszín füstfelhőt alkotják. A virágzatok több hétig díszítenek, vágásra és szárításra is felhasználhatók. A fajta szoliterként, nagyobb ágyások hátterében, laza cserjecsoportokban, modern ültetésekben, gyep mellett és nagyobb dézsákban is jól mutat. Jól illik díszfüvekhez, sudárzsályához, zsályákhoz, levendulához, macskamentához, varjúhájakhoz, kasvirágokhoz, fehér rózsákhoz és ezüstös levelű cserjékhez.

A cserszömörce latinul Cotinus coggygria, díszes leveleiről és virágairól híres őshonos cserje vagy kisebb fa. Ez a jellegzetes cserje Dél-Európából, főként a Földközi-tenger vidékéről, valamint Közép-Kína területéről származik. Cserjeként vagy faként 3-5 m magasra nőhet. Levelei szórt állásúak, oválisak vagy tojásdadok, szürkészöld árnyalatúak, ősszel látványosan vörös, narancssárga és bíbor árnyalatokra színeződnek. Júniustól augusztusig tartó virágzása során apró virágokat hoz kúp alakú virágzatokban, amelyek ugyan nem feltűnőek, de 15–29 cm hosszú, érdekes virágcsoportokat alkotnak. E virágok kis része apró termésekké fejlődik, a meddő kocsányok pedig megnyúlnak, és vöröses szőrökké alakulnak, amelyek azt a benyomást keltik, mintha a cserjét füstfelhő borítaná, ezért az angol nyelvű országokban a 'Smoke tree' (füstfa) becenevet kapta. Kora ősszel ezeknek köszönhetően a legszebb. A cserszömörce meleg, napos termőhelyen fejlődik a legjobban, minél több napot kap, annál dúsabb a növekedése és annál szemet gyönyörködtetőbb az őszi színeződése, különösen a vörös levelű fajtáknál. A napos vagy félárnyékos termőhelyet kedveli, és jó vízáteresztő, meszes talajt igényel, ami viszonylag egyszerű gondozását, valamint a szárazsággal és a változatos körülményekkel szembeni nagy ellenálló képességét biztosítja. Különleges habitusa, lombozata, virágzata és terméságazata miatt a cserszömörce annyira egyedi, hogy kevéssé alkalmas más növényekkel való társításra. Inkább hangsúlyos, uralkodó növényként érvényesül a kerti felületen vagy fás kultúrák közötti sávban. Nagyobb kövekkel és kőmulccsal kombinálva különösen szép. A vörös levelű fajták lassabban nőnek, és jelentős szoliternövények, kisebb ültetésekbe is alkalmasak, ahol figyelemfelkeltő, uralkodó növényként érvényesülhetnek.

Termesztés: A levelek megbízható színeződése és a virágzatok kialakulása érdekében napos termőhely ajánlott, lehetőleg a kert melegebb, védett részén. Félárnyékban is nő, de színei kevésbé intenzívek. Jó vízáteresztő, közepesen tápdús, körülbelül 6–7,5 pH-jú talajban fejlődik a legjobban, az enyhén lúgos talajokat is jól tűri, a tartós pangó vizet és a nehéz, vizenyős talajokat azonban nem viseli el. A fiatal növények ültetése márciustól októberig, melegebb vidékeken novemberben is lehetséges, a kívánt cserjecsoport sűrűségétől függően körülbelül 1–1,5 m-es tőtávolságra. Ültetés után rendszeres öntözést igényel, jó begyökeresedés után a nyári szárazságot viszonylag jól tűri. Mérsékelt trágyázás elegendő, túl gazdag talajon a hajtások jobban megnyúlnak, és a cserje gyengébben virágozhat. A metszés nem szükséges minden évben, igény szerint tavasszal ifjítják az idősebb ágakat, vagy alacsonyabb, tömörebb habitusúra formázzák a cserjét, ami serkenti a fiatal, erőteljesen színeződő hajtások képződését. Hazai viszonyok között a fajta körülbelül −25 °C-ig fagytűrő, hidegebb és szeles fekvésben szélvédett termőhelyen vagy a tő körüli enyhe téli mulcstakarással jobban fejlődik. A növényt általában nem támadják komoly betegségek, nehéz és vizenyős talajban gyökérkárosodás és ágelhalás fordulhat elő. Megfelelő körülmények között hosszú életű, stabil cserje, amely minimális gondozás mellett tavasztól késő őszig színes látványt nyújt.

Szerző: Kristýna | Revízió: 30.06. 2026