Cserszömörce 'Kanari' Cotinus coggygria 'Kanari'

Termék részletes leírása

Cserszömörce 'Kanari' - a cserszömörce lombhullató díszfajtája a szömörcefélék (Anacardiaceae) családjából. Az alapfaj Dél-Európából, a Balkánról, a Kaukázusból, Nyugat-Ázsiából és más meleg vidékekről származik, ahol száraz lejtőkön, világos bozótosokban, köves helyeken és gyakran meszes talajokon is előfordul. A 'Kanari' fajta a sötét levelű cserszömörcéktől világos, citromsárga vagy sárgászöld lombjával tér el, amely a kertben légiesen hat, és bevilágítja a környező ültetéseket. Szélesen lekerekített, laza, többtörzsű cserjévé fejlődik. Kifejlett korában körülbelül 2–3 m magas és hasonló széles, átlagos kerti körülmények között gyakran 1,5–2,5 m körüli. Levelei oválisak vagy kerekdedek, kisebbek vagy közepes méretűek, hajtáskor citromsárgák, nyáron világoszöldek vagy sárgászöldek, ősszel lila, narancssárga, vörös és borvörös árnyalatokba fordulnak. Júniustól augusztusig finom, laza, bugás virágzatokat hoz. Apró virágai feltűnés nélküliek, elvirágzás után azonban megnyúlnak szőrös kocsányaik, amelyek rózsaszín vagy lilás-rózsaszín füstszerű fátylat alkotnak. A virágzatok lágy, könnyedén mozgó megjelenést kölcsönöznek a cserjének, vágásra és szárításra is alkalmasak. A fajta szoliterként, laza cserjecsoportokban, évelőágyások hátterében, teraszok mellett, lejtőkön és modern ültetésekben is megállja a helyét. Jól illik díszfüvekhez, zsályákhoz, sudárzsályához, levendulákhoz, varjúhájakhoz, fehéres virágú rózsákhoz, sötét levelű fás szárúakhoz és ezüstös levelű évelőkhöz.

A cserszömörce latinul Cotinus coggygria, őshonos cserje- vagy kisebb fafaj, amely díszes leveleiről és virágairól híres. Ez a jellegzetes cserje Dél-Európából, főként a Földközi-tenger vidékéről, valamint Közép-Kína területéről származik. Cserjeként vagy faként 3–5 m magasra nőhet. Levelei szórt állásúak, oválisak vagy tojásdadok, szürkészöld árnyalatúak, ősszel látványosan vörös, narancssárga és bíbor színűre színeződnek. Júniustól augusztusig tartó virágzása során apró virágokat hoz kúp alakú virágzatokban, amelyek ugyan nem feltűnőek, de érdekes, 15–29 cm hosszú virágcsomókat alkotnak. E virágok kis része apró termésekké fejlődik, a megmaradt kocsányok pedig megnyúlnak, és vöröses szőrökké alakulnak, amelyek azt a benyomást keltik, mintha a cserjét füstfelhő borítaná, ezért az angol nyelvű országokban a 'Smoke tree' (füstfa) becenevet kapta. Kora ősszel ennek köszönhetően a legszebb. A cserszömörce meleg, napos termőhelyen fejlődik a legjobban, minél több napfényt kap, annál dúsabb a növekedése és szemet gyönyörködtetőbb az őszi színeződése, különösen a vörös levelű fajtáknál. Napos vagy félárnyékos termőhelyet kedvel, jó vízelvezetésű, mésztartalmú talajt igényel, ami viszonylag igénytelen gondozását, jó szárazságtűrését és a változatos körülményekkel szembeni ellenállóságát biztosítja. Különleges habitusa, lombja, virágzata és terméságazata révén a cserszömörce rendkívül sajátos növény, ezért kiváltképp hangsúlyos, meghatározó elemként érvényesül a kertben vagy fás ültetések közötti sávban. Nagyobb kövekkel és kőmulccsal kombinálva is szép. A vörös fajták lassabban nőnek, és jelentős szoliterek, kisebb ültetésekbe is alkalmasak, ahol figyelemfelkeltő, meghatározó növényként tűnhetnek ki.

Termesztés: A levelek megbízható színeződéséhez és a virágzatok kialakulásához napos termőhely ajánlott, lehetőleg a kert melegebb, védett részén. Félárnyékban is nő, de színei ott kevésbé intenzívek. Legjobban jó vízáteresztő, közepesen tápdús, körülbelül 6–7,5 pH-jú talajban fejlődik, az enyhén lúgos talajokat is jól tűri, a tartós pangó vizet és a nehéz, vizenyős talajokat azonban nem viseli el. A fiatal növények ültetése márciustól októberig, melegebb vidékeken novemberben is lehetséges, a cserjecsoport kívánt sűrűségétől függően nagyjából 1–1,5 m-es tőtávolságra. Ültetés után rendszeres öntözést igényel, jó begyökeresedés után a nyári szárazságot viszonylag jól tűri. Mérsékelt trágyázás elegendő, túl tápdús talajon a hajtások jobban megnyúlnak, és a cserje gyengébben virágozhat. Metszés nem szükséges minden évben, igény szerint tavasszal ifjíthatók az idősebb ágak, vagy a cserje alacsonyabb, tömörebb formára alakítható, ami serkenti a fiatal, erőteljes színű hajtások képződését. Hazai viszonyok között a fajta körülbelül −25 °C-ig fagytűrő, hidegebb és szeles fekvésben szélvédett termőhelyen vagy a tő körüli enyhe téli mulcstakarással fejlődik jobban. A növényt általában nem támadják súlyos betegségek, nehéz és túlnedvesedett talajban gyökérkárosodás és ágelhalás jelentkezhet. Megfelelő körülmények között hosszú életű, stabil cserje, amely minimális gondozás mellett tavasztól késő őszig színes látványt nyújt.

Szerző: Kristýna | Revízió: 30.06. 2026