Cserszömörce 'Lemon Lady' Cotinus coggygria 'Lemon Lady'

Termék részletes leírása

Cserszömörce 'Lemon Lady' - a cserszömörce kompakt, aranyló levelű kultivárja a francia Minier faiskola nemesítéséből. A fajtát világos lombja, gömbölyűbb habitusa és díszes nyári virágzata miatt szelektálták. Az alapfaj, a Cotinus coggygria Dél-Európából, a Balkánról, a Kaukázusból, Nyugat-Ázsiából és Kína meleg vidékeiről származik, ahol száraz, köves lejtőkön, ritkás bozótosokban és meszes talajokon él. A 'Lemon Lady' sűrű, szétterülő vagy lekerekített cserjévé fejlődik, kifejlett korában körülbelül 2–3 m magas és 2–3 m széles. Soványabb talajon vagy rendszeres metszéssel alacsonyabb marad. Levelei nagyok, szélesen oválisak, fényesek, tavasszal limezöldes-sárgák vagy aranyszínűek, nyáron világoszöldek vagy sárgászöldek, ősszel narancssárgák vagy rezes-narancsosak. A világos lombszín könnyedséget visz az ültetésbe, és szépen kontrasztot alkot a sötét levelű fás szárúakkal. Júniustól augusztusig apró virágokból álló ritkás bugák fejlődnek krémszínű, rózsás-sárga vagy halványan rózsaszínes árnyalatokban. Elvirágzás után a finom kocsányok megnyúlnak, és létrehozzák a jellegzetes füstszerű fátylat. A virágzatok vágásra és szárításra is alkalmasak. A kultivár szoliterként, vegyes cserjecsoportokban, évelőágyások hátterében, városi ültetésekben és teraszok mellett is jól érvényesül. Jól illik a bíbor levelű cserszömörcékhez, gyöngyvesszőkhöz, borbolyákhoz, díszfüvekhez, zsályákhoz, sudárzsályához, varjúhájakhoz, kasvirágokhoz és ezüstös levelű évelőkhöz.

A cserszömörce latin nevén Cotinus coggygria, díszes leveleiről és virágzatáról híres cserje vagy kisebb fa. Ez a jellegzetes cserje Dél-Európából, főként a Földközi-tenger vidékéről, valamint Közép-Kínából származik. Cserjeként vagy faként 3–5 m magasra nőhet. Levelei szórt állásúak, oválisak vagy tojásdadok, szürkészöld árnyalatúak, ősszel feltűnő vörös, narancssárga vagy bíbor színt öltenek. Júniustól augusztusig tartó virágzása idején apró virágok nyílnak kúp alakú virágzatokban, amelyek ugyan nem feltűnőek, de érdekes, 15–29 cm hosszú virágcsoportokat alkotnak. E virágok közül csak kevés fejlődik apró terméssé, a meddő kocsányok pedig megnyúlnak, és vöröses szőrökké alakulnak, amelyek azt a benyomást keltik, mintha a cserjét füstfelhő borítaná. Ennek köszönhetően kapta angol nyelvterületen a 'Smoke tree' (füstfa) becenevet. Kora ősszel ezek miatt a legszebb. A cserszömörce meleg, napos termőhelyen fejlődik a legjobban: minél több napfényt kap, annál dúsabb a növekedése és annál szebb az őszi színeződése, különösen a vörös levelű kultivároknál. Napos vagy félárnyékos termőhelyet kedvel, és jó vízelvezetésű, mésztartalmú talajt igényel, ez biztosítja viszonylag igénytelen gondozását, valamint jó szárazságtűrését és alkalmazkodóképességét. Különleges habitusa, lombja, virágzata és termésállapota miatt annyira egyedi, hogy kevéssé alkalmas más növényekkel való társításra. Inkább hangsúlyos, domináns növényként érvényesül a kertben vagy fás ültetések közötti sávban. Nagyobb kövekkel és kőmulccsal kombinálva különösen szép. A vörös levelű fajták lassabban nőnek, és kiváló szoliternövények, kisebb ültetésekbe is alkalmasak, ahol figyelemfelkeltő, domináns növényként érvényesülhetnek.

Termesztés: A levelek megbízható színeződéséhez és a virágzat kialakulásához napos termőhely ajánlott, lehetőleg a kert melegebb, védett részén. Félárnyékban is fejlődik, de színei kevésbé élénkek. Legjobban jó vízáteresztő, közepesen tápdús, körülbelül 6–7,5 pH-jú talajban érzi magát, az enyhén lúgos talajt is jól tűri, a tartós pangó vizet és a nehéz, vizenyős talajt azonban nem viseli el. A fiatal növények ültetése márciustól októberig, melegebb vidékeken novemberben is lehetséges, a cserjecsoport kívánt sűrűségétől függően nagyjából 1–1,5 m-es tőtávolságra. Ültetés után rendszeres öntözést igényel, jó begyökeresedés után a nyári szárazságot viszonylag jól tűri. Mérsékelt trágyázás elegendő, túl tápdús talajon a hajtások jobban megnyúlnak, és a cserje gyengébben virágozhat. Évente nem szükséges metszeni, szükség szerint tavasszal ifjíthatók az idősebb ágak, vagy a cserje alacsonyabb, tömöttebb formára alakítható, ami serkenti a fiatal, élénk színű hajtások képződését. Hazai viszonyok között a kultivár körülbelül −25 °C-ig fagytűrő, hidegebb és szeles fekvésben szélvédett termőhelyen vagy a tő körüli enyhe téli mulccsal fejlődik jobban. Komoly betegségek általában nem támadják, nehéz, túlöntözött talajon gyökérkárosodás és ágelhalás fordulhat elő. Megfelelő körülmények között hosszú életű, stabil cserje, amely minimális gondozás mellett tavasztól késő őszig színes hatást nyújt.

Szerző: Kristýna | Revízió: 30.06. 2026