Cserszömörce 'Magical Green Fountain' Cotinus coggygria 'Magical Green Fountain'

Termék részletes leírása

Cotinus coggygria 'Magical Green Fountain' - örökzöld cserje, amely Dél- és Délkelet-Európából, a Balkánról és Kis-Ázsiából származik, ahol természetesen száraz, köves lejtőkön, ritkás erdőkben és mészkő alapkőzeteken fordul elő. A 'Magical Green Fountain' kultivár a Magical holland nemesítő sorozatába tartozik, amely a kompaktabb növekedésre, a stabil habitusra és a kerti körülményekhez való jó alkalmazkodásra összpontosít. Elegánsan csüngő, szökőkútszerű formájával tűnik ki, amely rendszeres metszés nélkül is könnyed és építészeti hatást kelt. A cserje körülbelül 1,5-2 m magasra és 1,5 m szélesre nő, sűrűn elágazó koronával és finoman ívelten csüngő hajtásokkal rendelkezik. Levelei kerekdedtől a szélesen tojásdadig terjednek, simák, közepes méretűek, az egész vegetációs időszakban élénkzöldek. Ősszel fokozatosan sárga, narancssárga és helyenként réz árnyalatokra színeződnek, ami a cserje díszítőértékét a szezon végéig meghosszabbítja. Júniusban és júliusban jelennek meg ritkás, erősen megnyúlt virágzatok finoman szőrös szárakkal, amelyek jellegzetes füsthatást keltenek. Maga a virágzat apró és feltűnő, elsősorban a virágzat szerkezete dekoratív. A fajtát szoliterként használják a gyepben, csoportos ültetvényekben, modern kertekben, valamint évelőkkel és díszfüvekkel kombinálva, ahol nyugodt zöld tónusával és légies habitusával tűnik ki.

Szőrös pirospozsgás latinul Cotinus coggygria, a bokor vagy kisebb fa őshonos fajtája, amely dekoratív leveleiről és virágairól híres. Ez a jellegzetes cserje Dél-Európából, különösen a Földközi-tenger vidékéről, valamint Közép-Kína területéről származik. A cserje vagy fa magassága elérheti a 3-5 métert. A levelek váltakozó állásúak, tojásdad vagy elliptikus alakúak, szürke-zöld árnyalatokban pompáznak, markáns őszi színeződéssel piros, narancs vagy lila árnyalatokban. A júniustól augusztusig tartó virágzása apró virágokat hoz, amelyek kúpos virágzatokba rendeződnek, és bár nem feltűnőek, érdekes, 15-29 cm hosszú virágcsoportokat alkotnak. E virágok korlátozott száma fokozatosan apró termésekké fejlődik, míg a megmaradó virágkocsányok meghosszabbodnak és vöröses hajszálakká alakulnak, ami azt az érzetet kelti, mintha a cserjét füstfelhő borítaná, ami az angol nyelvű országokban a „Smoke tree” (füstfa) becenevet eredményezte. Kora ősszel ennek köszönhetően a páfrányfa a legszebb. A páfrányfa a leginkább meleg és napos helyeken érzi jól magát, minél több napfény éri, annál gazdagabb a növekedés és annál szebb az őszi színeződés, különösen a piros levelű fajtáknál. Előnyben részesíti a napos vagy félárnyékos helyeket, és jól vízelvezető talajt igényel, kalciumtartalommal, ami viszonylag könnyű gondozást és a szárazság, valamint a változatos körülményekkel szembeni magas ellenállást biztosítja. Különleges habitusával, lombozatával, virágzatával és termésképzésével a páfrányfa annyira egyedi, hogy nem igazán illik más növényekkel kombinálni. Inkább hangsúlyos domináns növényként érvényesül a kerti területen vagy a fás kultúrák közötti sávban. Gyönyörű nagyobb kövekkel és kőmulccsal kombinálva. A piros fajták lassabban nőnek, és jelentős szoliter növények, kisebb ültetvényekbe is alkalmasak, ahol figyelemfelkeltő domináns növényként érvényesülhetnek.

Termesztés: A levelek megbízható színeződéséhez és a virágzat képződéséhez napos helyszín ajánlott, lehetőleg a kert melegebb és védettebb részén. Félárnyékban a cserje növekszik, de a színek kevésbé intenzívek. A legjobb, ha vízelvezető, közepesen tápanyagdús talajba ültetik, melynek pH-értéke megközelítőleg 6-7,5, enyhén lúgos talajokat is jól tűri, azonban nem kedveli a tartósan túlöntözött és a nehezen szellőző, vizes talajokat. A fiatal növényeket márciustól októberig ültetik, melegebb területeken novemberben is, körülbelül 1–1,5 m távolságra, a kívánt cserjés csoport sűrűségétől függően. A  ültetés után rendszeres öntözést igényel, jó gyökerezés után viszonylag jól tűri a nyári szárazságot. A trágyázás mérsékelt, túl gazdag talajokon a hajtások jobban megnyúlnak, és a cserje kevesebbet virágozhat. A metszés nem szükséges minden évben, szükség szerint tavasszal megfiatalítják az idősebb ágakat, vagy a cserjét alacsonyabb, kompaktabb habitusúra formálják, ami elősegíti az új, erősen színeződő hajtások képződését. Sajátos körülményeink között a fajta körülbelül -25 °C-ig fagytűrő, hidegebb és szelesebb helyeken jobban fejlődik védett fekvésben, vagy a tövénél egy könnyű téli mulccsal. A növény általában nem szenved súlyos betegségekben, nehéz és túl nedves talajokban előfordulhat gyökérkárosodás és ágelhalás. A megfelelő körülmények között egy hosszú életű, stabil cserjéről van szó, amely tavasszal a késő őszig minimális karbantartással hoz színes hatást.

Szerző: Jana | Felülvizsgálat: 2025.12.19.