Cserszömörce 'Old Fashioned' Cotinus coggygria 'Old Fashioned'

Termék részletes leírása

Ruj 'Old Fashioned' - egy lombhullató díszcserje, amely a szezon során különleges levélszín-váltást mutat. A Cotinus coggygria alapfaj Dél-Európából, a Balkánról, a Kaukázusból, Nyugat-Ázsiából és Kína melegebb vidékeiről származik, ahol száraz lejtőkön, sziklás helyeken, világos bokrosulakban és meszes talajokon nő. Az 'Old Fashioned' fajtát a purpur piros tavaszi rügypattanása, a nyári kékeszöld árnyalata és a finom rózsaszín vagy meleg őszi színei miatt termesztik. Közepes méretű, felfelé törő vagy szélesen terülő cserjeként növekszik, természetesen sűrű koronával. Felnőtt állapotában nagyjából 2–2,5 m magasságot és 1,5–2,5 m szélességet ér el. A levelei oválisak vagy kerekek, hosszú nyeleken ülnek; rügyezéskor purpurok, rózsaszínes-purpurtól vörösig terjednek, nyáron kékeszöldek, ősszel pedig rózsaszínek, narancsok vagy vörösek. Júniusban és júliusban ritka, apró virágú fürtök alakulnak ki, amelyek rózsaszínes vagy sárgazöld árnyalatokban pompáznak. A virágzás után a finom, szőrös szárak meghosszabbodnak, létrehozva a növényre jellemző füstös lactis érzetet. A virágzat könnyedességet kölcsönöz a cserjének, és alkalmas vágott virágként vagy szárításhoz is. A kultivár kiváló választás szoliter növényként a gyep mellett, lazább csoportokban, vegyes ágyások hátterében, teraszok mellett vagy nagyobb dézsákban. Jól harmonizál díszfüvekkel, zsályákkal, perovszkijával, kövirózsákkal, vépelyűvel, kerti sznięgrevel, fehér rózsákkal és ezüstlevélű évelőkkel.

Szőrös pirospozsgás latinul Cotinus coggygria, a bokor vagy kisebb fa őshonos fajtája, amely dekoratív leveleiről és virágairól híres. Ez a jellegzetes cserje Dél-Európából, különösen a Földközi-tenger vidékéről, valamint Közép-Kína területéről származik. A cserje vagy fa magassága elérheti a 3-5 métert. A levelek váltakozó állásúak, tojásdad vagy elliptikus alakúak, szürke-zöld árnyalatokban pompáznak, markáns őszi színeződéssel piros, narancs vagy lila árnyalatokban. A júniustól augusztusig tartó virágzása apró virágokat hoz, amelyek kúpos virágzatokba rendeződnek, és bár nem feltűnőek, érdekes, 15-29 cm hosszú virágcsoportokat alkotnak. E virágok korlátozott száma fokozatosan apró termésekké fejlődik, míg a megmaradó virágkocsányok meghosszabbodnak és vöröses hajszálakká alakulnak, ami azt az érzetet kelti, mintha a cserjét füstfelhő borítaná, ami az angol nyelvű országokban a „Smoke tree” (füstfa) becenevet eredményezte. Kora ősszel ennek köszönhetően a páfrányfa a legszebb. A páfrányfa a leginkább meleg és napos helyeken érzi jól magát, minél több napfény éri, annál gazdagabb a növekedés és annál szebb az őszi színeződés, különösen a piros levelű fajtáknál. Előnyben részesíti a napos vagy félárnyékos helyeket, és jól vízelvezető talajt igényel, kalciumtartalommal, ami viszonylag könnyű gondozást és a szárazság, valamint a változatos körülményekkel szembeni magas ellenállást biztosítja. Különleges habitusával, lombozatával, virágzatával és termésképzésével a páfrányfa annyira egyedi, hogy nem igazán illik más növényekkel kombinálni. Inkább hangsúlyos domináns növényként érvényesül a kerti területen vagy a fás kultúrák közötti sávban. Gyönyörű nagyobb kövekkel és kőmulccsal kombinálva. A piros fajták lassabban nőnek, és jelentős szoliter növények, kisebb ültetvényekbe is alkalmasak, ahol figyelemfelkeltő domináns növényként érvényesülhetnek.

Termesztés: A levelek megbízható színeződéséhez és a virágzat képződéséhez napos helyszín ajánlott, lehetőleg a kert melegebb és védettebb részén. Félárnyékban a cserje növekszik, de a színek kevésbé intenzívek. A legjobb áteresztő, közepesen táplált talajban fejlődik, körülbelül 6–7,5 pH-értékkel, enyhén lúgos talajokat is jól tűr, de nem tűri a tartós túl nedvesedést és a nehéz, vizes talajokat. A fiatal növényeket márciustól októberig ültetik, melegebb területeken novemberben is, körülbelül 1–1,5 m távolságra, a kívánt cserjés csoport sűrűségétől függően. A  ültetés után rendszeres öntözést igényel, jó gyökerezés után viszonylag jól tűri a nyári szárazságot. A trágyázás mérsékelt, túl gazdag talajokon a hajtások jobban megnyúlnak, és a cserje kevesebbet virágozhat. A metszés nem szükséges minden évben, szükség szerint tavasszal megfiatalítják az idősebb ágakat, vagy a cserjét alacsonyabb, kompaktabb habitusúra formálják, ami elősegíti az új, erősen színeződő hajtások képződését. A nálunk a fajta körülbelül -25 °C-ig fagytűrő, hidegebb és szelesebb helyeken jobban fejlődik védett helyen, vagy a cserje tövében könnyű téli mulccsal. A növény általában nem szenved súlyos betegségekben, nehéz és túl nedves talajokban előfordulhat gyökérkárosodás és ágelhalás. A megfelelő körülmények között egy hosszú életű, stabil cserjéről van szó, amely tavasszal a késő őszig minimális karbantartással hoz színes hatást.

Szerző: Kristýna | Felülvizsgálat: 06.30. 2026