Cserszömörce 'Royal Purple' Cotinus coggygria 'Royal Purple'

Termék részletes leírása

Cserszömörce 'Royal Purple'  - a 'Royal Purple' a legelterjedtebb bíbor fajták egyike, amelyet sötét borvörös lombjáért és látványos nyári virágzásáért becsülnek. A mérsékelt övi kertekben terebélyes, sűrűn elágazó, lombhullató cserjévé fejlődik, amely a termőhelytől és a metszéstől függően általában 3–5 m magas és 2–3 m széles. Koronája szélesen szétterülő, ágai eleinte felállók, később enyhén ívesen hajlók. Levelei elliptikusak vagy csaknem kerekek, 3–7 cm hosszúak, fényes sötétbíborok vagy vörösesbarnák, szélükön gyakran keskeny rózsaszín szegéllyel. Színüket az egész szezonban megtartják, ősszel pedig élénkebb vörös és narancsos árnyalatokba váltanak. Virágzáskor, leggyakrabban júniustól júliusig, a hajtások végén laza bugákban apró, zöldes-rózsaszín virágzatok jelennek meg. Elvirágzás után a kocsányok megnyúlnak és sűrűn szőrösödnek, így a cserje körül finom, pihés, bíboros-rózsaszín „füst” képződik. Ez a hatás különösen ellenfényben szembetűnő, és főként ennek köszönhető, hogy a cserszömörcét „füstcserjének” is nevezik. Virágai nektárt és virágport kínálnak, vonzzák a méheket és más apró beporzókat. A 'Royal Purple' szoliterként a gyepben, a zöld cserjék és tűlevelűek látványos kontrasztjaként kiválóan érvényesül, de természetes hangulatú vegyes ágyásokban díszfüvekkel vagy levendulával társítva is jól mutat.

A cserszömörce latin nevén Cotinus coggygria, őshonos cserje vagy kisebb fa, amely díszes leveleiről és virágairól híres. Ez a jellegzetes cserje Dél-Európából, főként a Földközi-tenger vidékéről, valamint Közép-Kína területéről származik. Cserjeként vagy faként 3–5 m magasra nőhet. Levelei szórt állásúak, oválisak vagy tojásdadok, szürkészöld árnyalatúak, ősszel feltűnően vörösre, narancsra vagy bíborra színeződnek. Júniustól augusztusig tartó virágzása idején apró, kúp alakú virágzatokba rendeződő virágokat hoz, amelyek ugyan nem feltűnőek, de 15–29 cm hosszú, érdekes virágcsoportokat alkotnak. E virágok közül csak kevés fejlődik apró terméssé, a többi kocsány megnyúlik és vöröses szőrökké alakul, amelyek azt a benyomást keltik, mintha a cserjét füstfelhő borítaná, ezért kapta az angol nyelvterületen a 'Smoke tree' (füstfa) becenevet. Kora ősszel ezeknek köszönhetően a legszebb. A cserszömörce meleg, napos termőhelyen fejlődik a legjobban, minél több napfényt kap, annál dúsabb a növekedése és annál szemet gyönyörködtetőbb az őszi színeződése, különösen a vörös levelű fajtáknál. Napos vagy félárnyékos termőhelyet és jó vízelvezetésű, meszes talajt kedvel, ami viszonylag egyszerű gondozását, valamint a szárazsággal és a változatos körülményekkel szembeni nagy ellenálló képességét biztosítja. Különleges habitusa, lombozata, virágzata és termésképzése miatt a cserszömörce olyan sajátos megjelenésű, hogy leginkább kifejező, domináns növényként érvényesül a kerti felületen vagy a fás állományok közötti sávban. Nagyobb kövekkel és kőmulccsal társítva is gyönyörű. A vörös fajták lassabban nőnek, és jelentős szoliternövények, amelyek kisebb ültetésekbe is alkalmasak, ahol figyelemfelkeltő, domináns növényként emelkedhetnek ki.

Termesztés:  A levelek megbízható színeződéséhez és a virágzatok képződéséhez napos termőhely ajánlott, lehetőleg a kert melegebb, védett részén. Félárnyékban is nő, de színei kevésbé intenzívek. Legjobban a jó vízáteresztő, közepesen tápdús, kb. 6–7,5 pH-jú talajban fejlődik, az enyhén lúgos talajokat is jól tűri, a tartós pangó vizet és a nehéz, vizenyős talajokat azonban nem viseli el. A fiatal növények márciustól októberig, melegebb vidékeken novemberben is ültethetők, a kívánt cserjecsoport sűrűségétől függően kb. 1–1,5 m-es tőtávolságra. Ültetés után rendszeres öntözést igényel, jó begyökeresedés után a nyári szárazságot viszonylag jól tűri. Mérsékelt trágyázás elegendő, túl tápdús talajon a hajtások jobban megnyúlnak, és a cserje gyengébben virágozhat. Metszésre nincs minden évben szükség, igény szerint tavasszal ifjíthatók az idősebb ágak, vagy a cserje alacsonyabb, tömörebb formára alakítható, ami elősegíti a fiatal, erőteljes színű hajtások képződését. Hazai viszonyok között a fajta kb. −25 °C-ig fagytűrő, hidegebb és szeles fekvésben szélvédett termőhelyen vagy a tő körüli enyhe téli mulccsal fejlődik jobban. A növényt általában nem támadják komoly betegségek, nehéz és túlnedvesedett talajban gyökérkárosodás és ágelhalás előfordulhat. Megfelelő körülmények között hosszú életű, stabil cserje, amely minimális gondozás mellett tavasztól késő őszig színpompás hatást nyújt.

Szerző: Nikol | Revízió: 11.12.2025