Cserszömörce 'Young Lady' PBR Cotinus coggygria 'Young Lady' PBR

Termék részletes leírása

Cserszömörce 'Young Lady' PBR  - a fajta Hollandiában jött létre, nagyon korán és bőven virágzó, kompakt formaként. A mérsékelt övi kertekben sűrű, kerekded, lombhullató cserjét nevel, amely kifejlett korában a termőhelytől és a metszéstől függően kb. 1,2–1,8 m magasra és ugyanilyen szélesre nő. Ágai eleinte felállók, fokozatosan enyhén ívesen hajlanak, így a cserje lágyan szétterülő hatást kelt. Levelei széles tojásdadok vagy csaknem kerekek, 5–8 cm hosszúak, élénk- vagy fűzöldek, finoman kirajzolódó erezettel. A szezon folyamán megőrzik üde színüket, ősszel sárga, narancs és vörös árnyalatokba fordulnak. Legfeltűnőbb jellemzője a bőséges virágzás: május végétől nyárig, gyakran szeptemberig is, a hajtások végén apró, sárgászöld virágokból álló laza bugák fejlődnek. Elvirágzás után a virágkocsányok megnyúlnak és sűrűn beszőrösödnek, így a cserje fölött nagy, légies, bézses-fehér, finoman rózsás árnyalatú szőrszálakból álló „felhők” keletkeznek. Ez a füstszerű fátyol hosszú heteken át díszíti a növényt, lágy, szinte ködös hatást keltve. Virágai nektárt és virágport kínálnak, a kisebb beporzó rovarokat vonzzák. A 'Young Lady' jól mutat szoliterként a gyepben, magasabb fás szárúak előterében, a sötétzöld tűlevelűek ellenpontjaként, illetve levendulákkal, sudárzsályákkal, zsályákkal és díszfüvekkel társítva a modern, szárazabb ültetésekben. Kompakt növekedésének köszönhetően nagyobb edényekbe is alkalmas teraszra és bejáratok mellé, virágzatait és ágait a virágkötészetben frissen és szárítva is gyakran felhasználják.

A cserszömörce latin nevén Cotinus coggygria, őshonos cserje- vagy kisebb faféle, amely díszes leveleiről és virágzatáról híres. Ez a jellegzetes cserje Dél-Európából, főként a Földközi-tenger vidékéről, valamint Közép-Kína területéről származik. Cserjeként vagy faként 3–5 m magasra nőhet. Levelei szórt állásúak, oválisak vagy tojásdadok, szürkészöld árnyalatúak, ősszel feltűnő vörös, narancs vagy bíbor színt öltenek. Júniustól augusztusig tartó virágzása során apró virágokat hoz kúp alakú virágzatokban, amelyek ugyan nem feltűnőek, de érdekes, 15–29 cm hosszú virágcsoportokat alkotnak. E virágok közül csak kevés fejleszt apró termést, a többi virágkocsány megnyúlik és vöröses szőrszálakká alakul, amelyek azt a benyomást keltik, mintha a cserjét füstfelhő borítaná. Ezért kapta az angol nyelvű országokban a 'Smoke tree' (füstfa) becenevet. Kora ősszel ezek teszik a cserszömörcét a legszebbé. A cserszömörce meleg, napos termőhelyen fejlődik a legjobban: minél több napfényt kap, annál erőteljesebb a növekedése és annál szemet gyönyörködtetőbb az őszi színeződése, különösen a vöröslevelű fajtáknál. Napos vagy félárnyékos termőhelyet kedvel, és jó vízelvezetésű, meszes talajt igényel, ami viszonylag igénytelen gondozásának, valamint a szárazsággal és a változatos körülményekkel szembeni nagy ellenálló képességének záloga. Különleges habitusa, lombozata, virágzata és terméságazata miatt a cserszömörce annyira egyedi, hogy kevéssé alkalmas más növényekkel való társításra. Inkább hangsúlyos, uralkodó növényként érvényesül a kertben vagy a fás ültetések közötti sávban. Szépen mutat nagyobb kövekkel és kőmulccsal együtt. A vörös fajták lassabban nőnek, és jelentős szoliterek, kisebb ültetésekbe is alkalmasak, ahol figyelemfelkeltő, uralkodó növényként tűnhetnek ki.

Termesztés: A levelek megbízható színeződéséhez és a virágzat kialakulásához napos termőhely ajánlott, lehetőleg a kert melegebb, védett részén. Félárnyékban is fejlődik, de színei kevésbé intenzívek. Legjobban a jó vízáteresztő, közepesen tápdús, kb. 6–7,5 pH-jú talajban érzi magát, az enyhén lúgos talajt is jól tűri, a tartós pangó vizet és a nehéz, vizenyős talajt azonban nem viseli el. A fiatal növények ültetése márciustól októberig, melegebb vidékeken novemberben is lehetséges, a cserjecsoport kívánt sűrűségétől függően kb. 1–1,5 m-es tőtávolságra. Ültetés után rendszeres öntözést igényel, jó begyökeresedés után a nyári szárazságot viszonylag jól tűri. Mérsékelt trágyázás elegendő, túl tápdús talajon a hajtások jobban megnyúlnak, és a cserje kevésbé virágozhat. Metszés nem szükséges minden évben, szükség szerint tavasszal ifjíthatók az idősebb ágak, vagy a cserje alacsonyabb, kompaktabb formára alakítható, ami serkenti a fiatal, erőteljes színű hajtások képződését. Hazai viszonyok között a fajta kb. −25 °C-ig fagytűrő, hidegebb és szeles fekvésben szélvédett termőhelyen vagy a tő körüli enyhe téli mulcstakarással fejlődik jobban. A növényt komoly betegségek általában nem károsítják, nehéz, túlnedvesedett talajban gyökérkárosodás és ágelhalás fordulhat elő. Megfelelő körülmények között hosszú életű, stabil cserje, amely minimális gondozás mellett tavasztól késő őszig színpompás látványt nyújt.

Szerző: Nikol | Revízió: 11.12.2025