Cserszömörce Golden Spirit 'Ancot' Cotinus coggygria Golden Spirit 'Ancot'

Termék részletes leírása

Cserszömörce Golden Spirit 'Ancot' - a cserszömörce aranylevelű fajtája, amelyet Boskoopban nemesítettek feltűnő díszlevelű formaként. Az alapfaj Dél-Európából, valamint Nyugat- és Közép-Ázsiából származik, ahol száraz lejtőkön és sziklás hegyoldalakon nő. A mérsékelt övi kertekben sűrű, lombhullató cserjévé fejlődik, amely általában 2–3 m magas és mintegy 1,5–2,5 m széles, lazán lekerekített koronával. Ágai eleinte felállók, később enyhén ívesen hajlanak. Fő dísze a hosszabb levélnyélen ülő, szinte kerek vagy széles elliptikus levélzet. Tavasszal limezöldes-bronzos sárga árnyalatban hajt ki, nyáron élénk aranysárgába vagy sárgászöldbe vált, ősszel pedig korallrózsaszín, narancs és vörös tónusokban pompázik. A levelek jól tűrik a tűző napot és a szokásos nyári hőmérsékletet, megfelelő talajon általában nem perzselődnek meg jelentősen. Nyáron, rendszerint júniustól júliusig a hajtásvégeken laza bugákban apró, zöldes virágzatok jelennek meg, amelyek virágzás után a jellegzetes „füstfátylat” alkotják finom, bézses-fehér, rózsaszínes árnyalatú szálakból. A hatás különösen ellenfényben látványos, a virágzat friss és szárazvirág-kötészetben is felhasználható. Feltűnő lombjának és a szezon során változó színeinek köszönhetően a 'Golden Spirit' szoliterként gyepfelületen, színes hangsúlyként díszfüvekkel, levendulákkal és szárazságtűrő évelőkkel társított vegyes ültetésekben, illetve sötét lombú cserszömörcékkel, tűlevelűekkel és juharokkal kombinálva is jól mutat.

A cserszömörce latin nevén Cotinus coggygria, őshonos cserje vagy kisebb fa, amely díszes leveleiről és virágzatáról híres. Ez a jellegzetes cserje Dél-Európából, főként a Földközi-tenger vidékéről, valamint Közép-Kína területéről származik. Cserjeként vagy faként 3–5 m magasra nőhet. Levelei szórt állásúak, oválisak vagy tojásdadok, szürkészöld árnyalatúak, ősszel feltűnően vörös, narancs és bíbor színűre színeződnek. Júniustól augusztusig tartó virágzása idején apró virágokat hoz kúp alakú virágzatokban, amelyek ugyan nem feltűnőek, de érdekes, 15–29 cm hosszú virágcsomókat alkotnak. E virágoknak csak kis része fejlődik apró terméssé, a többi kocsány megnyúlik, és vöröses szőrökké alakul, amelyek olyan hatást keltenek, mintha a cserjét füstfelhő borítaná, ezért az angol nyelvű országokban a 'Smoke tree' (füstfa) becenevet kapta. Kora ősszel ezeknek köszönhetően a legszebb. A cserszömörce meleg, napos termőhelyen fejlődik a legjobban, minél több napfényt kap, annál dúsabb a növekedése és szemet gyönyörködtetőbb az őszi színeződése, különösen a vörös levelű fajtáknál. Napos vagy félárnyékos termőhelyet kedvel, jó vízelvezetésű, meszes talajt igényel, ami viszonylag igénytelen gondozását és a szárazsággal, valamint a változatos körülményekkel szembeni nagy ellenálló képességét biztosítja. Különleges habitusa, lombja, virágzata és terméságazata miatt a cserszömörce annyira egyedi, hogy kevéssé alkalmas más növényekkel való társításra. Inkább hangsúlyos, domináns növényként érvényesül a kertben vagy a fás ültetések közötti sávban. Nagyobb kövekkel és kőmulccsal kombinálva különösen szép. A vörös fajták lassabban nőnek, jelentős szoliterek, kisebb ültetésekbe is alkalmasak, ahol vonzó, domináns növényként emelkedhetnek ki.

Termesztés: A levelek megbízható színeződéséhez és a virágzat kialakulásához napos termőhely ajánlott, lehetőleg a kert melegebb, védett részén. Félárnyékban is nő, de színei kevésbé intenzívek. Legjobban jó vízáteresztő, közepesen tápanyagdús, kb. 6–7,5 pH-jú talajban fejlődik, az enyhén lúgos talajt is jól tűri, a tartós pangó vizet és a nehéz, vizenyős talajt azonban nem viseli el. A fiatal növényeket márciustól októberig, melegebb vidékeken novemberben is ültethetjük, a kívánt cserjecsoport sűrűségétől függően kb. 1–1,5 m tőtávolságra. Ültetés után rendszeres öntözést igényel, jó begyökeresedés után viszonylag jól tűri a nyári szárazságot. Mérsékelt trágyázás elegendő, túl gazdag talajon a hajtások jobban megnyúlnak, és a cserje kevesebbet virágozhat. Metszés nem szükséges minden évben, igény szerint tavasszal ifjítjuk az idősebb ágakat, vagy alacsonyabb, tömörebb formára alakítjuk a cserjét, ami elősegíti a fiatal, erőteljesen színeződő hajtások képződését. Hazai viszonyok között a fajta kb. −25 °C-ig fagytűrő, hidegebb és szeles fekvésben szélvédett termőhelyen vagy a tő körüli könnyű téli mulccsal fejlődik jobban. Komoly betegségek általában nem károsítják, nehéz és túlnedvesedett talajban gyökérkárosodás és ágelhalás jelentkezhet. Megfelelő körülmények között hosszú életű, stabil cserje, amely minimális gondozás mellett tavasztól késő őszig színes hatást nyújt.

 Szerző: Nikol | Revízió: 11.12.2025