Cserszömörce MAGICAL RED FOUNTAIN 'Kolmarfo' Cotinus coggygria MAGICAL RED FOUNTAIN 'Kolmarfo'

Termék részletes leírása

Cserszömörce MAGICAL RED FOUNTAIN 'Kolmarfo'  - a cserszömörce modern, lombhullató díszfajtája a Kolster kínálatából. A MAGICAL RED FOUNTAIN kereskedelmi név a dús, rózsáspiros virágzatokra és a feltűnő, sötét lombozatra utal. Az alapfaj, a Cotinus coggygria Dél-Európából, a Balkánról, a Kaukázusból, Nyugat-Ázsiából és Kína meleg vidékeiről származik, ahol száraz lejtőkön, ritkás bozótosokban, köves, gyakran meszes talajokon nő. A 'Kolmarfo' sűrű, felálló vagy szélesen lekerekített cserjét nevel. Átlagos kerti körülmények között körülbelül 2–3 m magasra és 1,5–2,5 m szélesre nő, 10 év után általában 2,5 m körüli. Levelei elliptikusak vagy oválisak, a szezonban vörösesbarnák, borvörösek vagy bíborszínűek, a fiatal hajtásokon helyenként finom rózsaszín szegéllyel. Ősszel narancssárga, piros és skarlátvörös árnyalatokba fordulnak. Júniustól augusztusig dús, légies bugákban apró virágok fejlődnek. Elvirágzás után a finom, szőrös kocsányok megnyúlnak, és rózsáspiros, füstszerű fátyolt alkotnak, amelyről a cserszömörce a parókafa népies nevet kapta. A virágzatok vágásra és szárításra is alkalmasak. A fajta szoliterként pázsit mellett, modern vegyes ültetésekben, nagyobb dézsákban, teraszok közelében és évelőkkel alkotott laza csoportokban is jól mutat. Jól illik díszfüvekhez, sudárzsályához, zsályákhoz, varjúhájakhoz, kasvirágokhoz, macskamentához, fehéres virágú rózsákhoz, levendulához és ezüstös levelű cserjékhez.

A cserszömörce latin nevén Cotinus coggygria, dekoratív leveleiről és virágairól híres őshonos cserje vagy kisebb fa. Ez a jellegzetes cserje Dél-Európából, főként a Földközi-tenger vidékéről, valamint Közép-Kínából származik. Cserjeként vagy faként 3–5 m magasra nőhet. Levelei szórt állásúak, oválisak vagy tojásdadok, szürkészöld árnyalatúak, ősszel feltűnően piros, narancssárga vagy bíbor színűre változnak. Júniustól augusztusig tartó virágzása során apró virágai kúp alakú virágzatokba rendeződnek, amelyek ugyan nem feltűnőek, de érdekes, 15–29 cm hosszú virágcsoportokat alkotnak. E virágok kis része apró termésekké fejlődik, a meddő kocsányok pedig megnyúlnak, és vöröses szőrökké alakulnak, amelyek azt a benyomást keltik, mintha a cserjét füstfelhő borítaná. Ennek köszönhetően kapta az angol nyelvterületen a 'Smoke tree' (füstfa) becenevet. Kora ősszel ezek teszik a cserszömörcét a legszebbé. Meleg, napos termőhelyen fejlődik a legjobban, minél több napfényt kap, annál dúsabb a növekedése és annál szebb az őszi színeződése, különösen a vörös levelű fajtáknál. A napos vagy félárnyékos termőhelyet kedveli, jó vízelvezetésű, mésztartalmú talajt igényel, ez biztosítja viszonylag igénytelen gondozását és a szárazsággal, valamint a változatos körülményekkel szembeni nagy ellenálló képességét. Különleges habitusa, lombozata, virágzata és terméságazata miatt annyira sajátos, hogy leginkább kifejező, domináns növényként érvényesül a kertben vagy a fás ültetések közötti sávban. Nagyobb kövekkel és kőmulccsal társítva különösen szép. A vörös levelű fajták lassabban nőnek, és jelentős szoliternövények, kisebb ültetésekbe is alkalmasak, ahol figyelemfelkeltő, domináns növényként emelkedhetnek ki.

Termesztés: A levelek megbízható színeződéséhez és a virágzatok kialakulásához napos termőhely ajánlott, legjobb a kert melegebb, védett részén. Félárnyékban is nő, de színei kevésbé intenzívek. Legjobban jó vízáteresztő, közepesen tápdús, körülbelül 6–7,5 pH-jú talajban fejlődik, az enyhén lúgos talajokat is jól tűri, a tartós túlnedvesedést és a nehéz, vizenyős talajokat azonban nem viseli el. A fiatal növények ültetése márciustól októberig, melegebb vidékeken novemberben is lehetséges, a cserjecsoport kívánt sűrűségétől függően nagyjából 1–1,5 m-es tőtávolságra. Ültetés után rendszeres öntözést igényel, jó begyökeresedés után a nyári szárazságot viszonylag jól tűri. Mérsékelt trágyázás elegendő, túl tápdús talajon a hajtások jobban megnyúlnak, és a cserje gyengébben virágozhat. Metszése nem szükséges minden évben, igény szerint tavasszal az idősebb ágakat ifjítjuk, vagy a cserjét alacsonyabb, tömörebb formára alakítjuk, ami serkenti a fiatal, élénk színű hajtások képződését. Hazai viszonyok között a fajta körülbelül −25 °C-ig fagytűrő, hidegebb és szeles fekvésben szélvédett termőhelyen vagy a cserje tövénél könnyű téli mulcstakarással fejlődik jobban. Komoly betegségek általában nem támadják, nehéz és túlnedvesedett talajban gyökérkárosodás és ágelhalás jelentkezhet. Megfelelő körülmények között hosszú életű, stabil cserje, amely minimális gondozás mellett tavasztól késő őszig színes látványt nyújt.

Szerző: Kristýna | Revízió: 30.06. 2026