Csomós harangvirág 'Acaulis' Campanula glomerata 'Acaulis'

Termék részletes leírása

Csomós harangvirág 'Acaulis' - rizómás évelő a harangvirágfélék családjából, Eurázsia mérsékelt övében elterjedt. A természetben tisztásokon, erdőszéleken, valamint száraz és üde réteken nő, gyakran meszes alapkőzeten, ahol sűrű tövet fejleszt, és rövid rizómákkal terjed. Az 'Acaulis' fajta alacsony, kompakt szelekció, amely szilárd szárakat és feltűnő, gomolyos virágzatokat hoz. Kifejlett korában 20–30 cm magas és nagyjából 30–60 cm széles, növekedési üteme közepes, a töve az évek során egyre sűrűbb. Levelei tojásdadok vagy lándzsásak, finoman fogazottak, fonákjuk gyakran enyhén szőrös, színük sötét- vagy középzöld. Májustól júliusig a szárak csúcsán harang alakú virágokból álló sűrű virágfejek jelennek meg, az egyes harangok kb. 2 cm hosszúak, kékeslila és ibolyáskék árnyalatúak. A virágok virágport és nektárt is kínálnak, ezért a méhek és a poszméhek kedvelik őket. Kompozíciókban jól társítható gólyaorrokkal, macskamentával, cickafarkkal, alacsony díszfüvekkel vagy a tisztesfű ezüstös leveleivel, ahol az ágyás előterében és kavicsos ültetésekben is telt színfoltot alkot. Virágai nem rendelkeznek kifejezett illattal, a növény nem számít mérgezőnek, ezért gyermekek által használt kertekbe is alkalmas.

Termesztés: Napos termőhelyet vagy világos félárnyékot kedvel, jó légmozgással. A legfontosabb a jó vízelvezetés, a humusszal kevert kavicsos vagy köves talaj ideális, lehetőleg enyhén lúgos vagy semleges, 6,5–7,5 pH-tartományban, edényben a perlit vagy a lávazúzalék hozzáadása vált be. Kötöttebb talajba általában durva homokot vagy kavicsot kevernek, télen a gyökérnyaknál pangó víz árt neki. Öntözésre főként ültetés után és hosszan tartó száraz időszakokban van szükség, a tartósan nedves termőhely növeli a rothadás kockázatát. Mérsékelt trágyázás is elegendő, például tavasszal vékony réteg komposzt, hogy a párna ne nyúljon meg puha hajtásokkal. Az elnyílt szárakat általában eltávolítják, hogy a párna kompakt maradjon, a tövek tőosztását tavasszal vagy nyár végén végzik. Fagytűrését hazai viszonyok között nagyjából -23 °C-ig adják meg, érzékenyebbek a fiatal konténeres növények nedves télen, ezért beválik a kiemelt helyre vagy drénréteggel ellátott edénybe történő ültetés. Az ültetést általában márciustól októberig tervezik, hegyvidéki területeken gyakran a tavaszt választják, hogy a növények télig jól begyökeresedjenek. A 25–30 cm-es tőtávolság nagyjából 9–12 növénynek felel meg négyzetméterenként. A lehetséges problémák közül a fiatal hajtásokon csupasz csigák, tartós nedvesség esetén gombás levélfoltosság jelentkezhet. Télen az alacsony tőlevélrózsa jól látható marad a kövek között, tavasszal pedig gyorsan újra bimbókat hoz.

Szerző: Nikol | Revízió: 19.1. 2026