Csüngő díszcseresznye 'Beni-shidare' Prunus pendula 'Beni-shidare'

Termék részletes leírása

Csüngő díszcseresznye 'Beni-shidare'  - a csüngő japán sakurák közé tartozik, igen látványos tavaszi hatással. A szakirodalom gyakran a Prunus pendula körébe, illetve a Prunus subhirtella csüngő formái közé sorolja. A fajta koronás törzset nevel, amelyből hosszú, keskeny és rugalmas, kaszkádszerűen lefelé omló ágak nőnek. A végleges magasság és szélesség az oltás magasságától, a kortól és a korona alakításától függ, kertekben általában nagyjából 3–8 m magasra és 3–5 m szélesre nő. Virágai nagyon korán, márciustól áprilisig nyílnak, gyakran még a teljes lombfakadás előtt. A bimbók mélyrózsaszínek, a virágok egyszerűek, ötszirmúak, rózsaszínek és kisebbek, a vékony, csüngő vesszők mentén sorakoznak. A tavaszi virágzás az időjárástól függően nagyjából egy-két hétig tart, és vonzza a méheket, valamint más korai rovarokat. A levelek tojásdadok vagy elliptikusak, zöldek, fűrészes szélűek, virágzás után friss, finom textúrát adnak a koronának, ősszel sárga és narancssárga tónusokba színeződnek. Az apró termések főként díszértékűek, a madaraknak táplálékul szolgálhatnak. A fajta jól érvényesül szoliterként gyepben, vízfelület mellett, terasz közelében, bejáratnál vagy nyugodt, japán hangulatú kompozícióban azáleákkal, páfrányokkal és díszfüvekkel.

Termesztés:  Teljes napfényben vagy enyhe félárnyékban ültethető, utóbbiban azonban a virágzás kevésbé dús. Legjobban védett helyen fejlődik, fagyzugoktól és erős, kiszárító széltől távol, mivel a korai virágokat a késő tavaszi fagyok károsíthatják. A talaj legyen jó vízáteresztő, humuszos és tápanyagban gazdag, homokos vályog vagy vályog, pH-ja nagyjából 6,0–7,5. A tartós pangó víz árt a gyökereknek és elősegíti a mézgafolyást, kötött talajon drénréteg vagy enyhén kiemelt ültetőhely segít. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők. Szoliterként épületektől, utaktól és más fás szárú növényektől 3–5 m távolságot hagyunk, hogy a csüngő ágak természetesen omolhassanak alá. Ültetés után erős karó és öntözőtányér ajánlott. A mulcs megőrzi a nedvességet, de nem érintkezhet a törzzsel. Az öntözés főként az első két szezonban és száraz tavaszon fontos. A trágyázás tavasszal komposzttal vagy mérsékelt hatású díszfa-trágyával történik. A metszés csak fenntartó jellegű, legjobb virágzás után végezni, ekkor eltávolítjuk a száraz, keresztező, sérült vagy a korona belsejébe növő hajtásokat. Az alanyból kinövő hajtásokat mielőbb el kell távolítani. Az érett fa nagyjából −20 és −26 °C közötti fagyot visel el. Figyelni kell a virágok moníliás fertőzésére, a levélfoltosságra, a levéltetvekre, a mézgafolyásra és a törzs napégésére. Megelőzésként szellős korona, száraz időben végzett tiszta metszés és kiegyenlített vízellátás ajánlott.

Szerző: Kristýna | Revízió: 23.06. 2026