Csüngő rozmaring Rosmarinus officinalis/prostratus

Termék részletes leírása

Csüngő rozmaring - a rozmaring csüngő fajtája. A faj a Földközi-tenger száraz, napos vidékeiről származó örökzöld félcserje. Köves lejtőkön és csapadékszegény tengerparti területeken nő, ennek megfelelően nagyon jól tűri a szárazságot, és jó vízáteresztő talajt igényel. Ez a fajta alacsony, szélesen elterülő, 20–40 cm magas habitust alakít ki, egyes hajtásai pedig 80–120 cm hosszúra is megnőhetnek, és elegánsan átbuknak az edények, magaságyások vagy kőfalak peremén. Levelei keskenyek, szálasak, 2–4 cm hosszúak, felszínük sötétzöld, fonákjuk ezüstösen molyhos. Összedörzsölve illóolaj-tartalmuk, főként a cineol, a kámfor és a borneol miatt intenzíven illatoznak. Áprilistól júniusig, melegebb vidékeken nyáron is ismételten, kékeslila ajakos virágok nyílnak a hajtások mentén, rövid álörvökben. A virágok jelentős nektárforrást jelentenek a méheknek. Leveleit frissen és szárítva is használják húsok, halak, burgonya vagy sült zöldségek ízesítésére. A hagyományos népi gyógyászatban a rozmaringot aromás tulajdonságaiért és antioxidáns-tartalmáért, például rozmaringsav-tartalmáért becsülik.

Termesztés:  Teljes napfényt, szélvédett helyet és nagyon jó vízelvezetést igényel, hogy télen ne szenvedjen a pangó víztől, amely gyakrabban okoz pusztulást, mint maga a fagy. Legjobban könnyű, kavicsos vagy homokos talajban, illetve homokkal és apró kaviccsal kevert fűszernövény-földben fejlődik, az ajánlott pH körülbelül 6,0–7,5. Kötött, agyagos talajon beválik a kiemelt termőhely és a drénréteg, edényben vízelvezető nyílás és agyaggranulátum-réteg ajánlott. Mérsékelten öntözzük, begyökeresedés után a rövidebb szárazságot is elviseli, a hordozható növényeknél télen az öntözést a minimumra csökkentjük. A trágyázás mérsékelt, alacsonyabb nitrogéntartalommal, hogy a hajtások jól beérjenek, fűszernövényeknél gyakran kisebb adag szerves trágyát választanak. Márciustól októberig ültethető, ágyásban körülbelül 60 cm-es tőtávolságra, ami négyzetméterenként nagyjából 3 db-nak felel meg. Fagytűrése inkább határeset, tájékoztató jelleggel −10 °C és −5 °C körüli, meleg városi fekvésben és száraz talajban kint is áttelelhet, hidegebb vidékeken megbízhatóbb a teleltetés hűvös, világos helyiségben, 2–8 °C körül. Tavasszal általában visszavágjuk az elfagyott és túlnőtt hajtásokat, ezzel elősegítjük az elágazódást, az idős fába metszést kerüljük, mert rosszul hajt újra. Edényes növényeknél nyáron napos helyen való tartás, ősszel pedig időben fedett helyre költöztetés ajánlott, hogy a gyökérlabda ne fagyjon át. Túlöntözéskor gyökérelhalás vagy penészedés jelentkezhet, száraz, meleg időben viszont takácsatkák vagy levéltetvek, amelyek főként a fiatal hajtásokon telepednek meg.

Szerző: Jana | Revízió: 19.2. 2026