Dammer-madárbirs 'Miranda' Cotoneaster dammeri 'Miranda'

Termék részletes leírása

Dammer-madárbirs 'Miranda' - alacsony, örökzöld vagy félig lombhullató talajtakaró fajta. Faja Közép-Kína hegyvidékeiről származik, ahol sziklás lejtőkön, cserjésekben és világos erdőszéleken él. Hosszú, a talajhoz simuló, elfekvő hajtásokat nevel, amelyek nedves talajjal érintkezve könnyen meggyökeresednek. Állománya általában 10–20 cm magasra nő, és fokozatosan 1–1,5 m szélesre terül. Apró, bőrszerű, fényes levelei sötétzöldek. Enyhe teleken az ágakon maradnak, hó nélküli fagyokban a lombozat egy része lehullhat, majd tavasszal újra kihajt. Május és június fordulóján a levelek között kis fehér vagy halványrózsaszínes virágok nyílnak, amelyek virágporral és nektárral látják el a méheket és más beporzókat. Szeptembertől novemberig érnek élénkpiros, gömbölyű almácskatermései. Ezek díszértékűek, fogyasztásra nem alkalmasak, télen a madarak keresik fel őket. A 'Miranda' összefüggő szőnyeget képez, amely gátolja a gyomok csírázását, védi a talajt a kiszáradástól, és segít megkötni a lejtőket. Jól mutat sziklakertekben, támfalakon, sírokon, ágyásszegélyeken, magasabb cserjék aljnövényzeteként, városi zöldfelületeken, valamint edények peremén lecsüngve.

Termesztés: Teljes napon és félárnyékban fejlődik jól, árnyékban felritkul, kevesebbet virágzik és terem. A jó vízáteresztő, humuszos, jó vízelvezetésű talajt kedveli, amely nem szárad ki csontszárazra, de tartósan sem marad pangó vizes. Elviseli a gyengén savanyú és a meszes talajt is, tájékoztatásul pH 5,5–7,5 között. Ültetés után az első évben rendszeres öntözés ajánlott, később viszonylag jól tűri a szárazságot. Tavasszal mérsékelt trágyázás elegendő komposzttal vagy díszfás növényeknek való lassú oldódású műtrágyával, az állomány tisztán tartását kéreg- vagy faapríték-mulcs segíti. A metszés általában a túlnövő hajtások visszavágására korlátozódik virágzás után vagy kora tavasszal, hogy elősegítse az elágazást és megőrizze az alacsony formát. Az ültetés ideje márciustól novemberig tart, fagyott talaj kivételével. Az állomány gyors záródásához 40–60 cm-es tőtávolság ajánlott, ez nagyjából 3–5 növény négyzetméterenként. A fajta kb. -20 °C-ig fagytűrő. Nyílt fekvésben a téli napsütés és a szél a levelek elszáradását okozhatja, ezért hasznos a mulcsozás és az olvadáskori téli öntözés. A betegségek közül tűzelhalás, száraz nyarakon lisztharmat is előfordulhat, a kártevők közül levéltetű vagy pajzstetű. A károsodott hajtások időben történő eltávolítása és a jól szellőző telepítés rendszerint csökkenti a kockázatot.

Szerző: Jana | Revízió: 27.07.2026