Daravirág ventosa Draba ventosa

Termék részletes leírása

Daravirág ventosa - a káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozó, Észak-Amerikából származó évelő növény. Nyugat-Kanada és a Sziklás-hegység alpin és szubalpin övezetében él, gyakran törmeléklejtőkön, mozgó köves oldalakon és sziklakibúvásokon az erdőhatár felett, sokszor mészkő alapkőzeten. A kertben apró, finoman szőrös, mélyzöld levelekből álló talajközeli tőlevélrózsát fejleszt, ebből emelkednek ki az erősebb virágszárak. Az idősebb növények kb. 10-15 cm magas, alacsony tövet alkotnak, és a kertben általában 20–30 cm-re terülnek szét. A faj alkalmazkodott a szélhez és a hideg éjszakákhoz, ezért jól tűri a nyílt helyeket, ha gyökerei száraz kavicsban vannak. Tavasz végén, általában májustól júniusig apró, négytagú, élénksárga virágokat hoz megnyúlt, viszonylag sűrű fürtökben, amelyek messziről is jól láthatók. Sziklakertekben, kavicságyásokban és edényekben használható, ahol kiegészíti az alacsony párnás fajokat, és támasz nélkül ad magasságot. Kompozícióban jól illik a magcsákókhoz (Dryas), kőtörőfüvekhez (Saxifraga) és alacsony szegfűfélékhez (Dianthus), amelyek hasonlóan jó vízáteresztő termőhelyet igényelnek. Korai virágzásával virágport és nektárt kínál abban az időszakban, amikor a kertben még kevés a virág.

Termesztés: Teljes napsütés és jól szellőző hely ajánlott, ahol télen nem marad sokáig nedves a talaj. Legjobban a köves vagy kavicsos, magas ásványianyag-tartalmú, gyors vízelvezetésű talaj válik be, esetleg emelt ágyás vagy kővályú. Mulcsként kavicsot használunk, amely védi a gyökérnyakat a nedvességtől, és tisztán tartja a tőlevélrózsákat. Az ajánlott pH inkább semleges vagy enyhén lúgos, nagyjából 6,8–8,0. Az öntözés ültetés után fontos, később a növény általában elviseli a rövidebb szárazságot, míg a túlöntözés a gyökerek és a gyökérnyak rothadásához vezet. Ültetése hazai viszonyok között márciustól novemberig történik, edényes termesztésnél hosszabb időszakban is. Fagytűrése száraz telelés esetén általában jó, érzékenyebb viszont a téli nedvességre és az ismétlődő olvadásra és fagyásra. Trágyázása mértékletes, elegendő egy kis tavaszi adag komposzt vagy sziklakerti növényeknek való tápszer, a tápanyagtöbblet laza, ritkás növekedést okoz. A tőtávolság nagyjából 20–25 cm, ami az ültetés jellegétől függően négyzetméterenként mintegy 16–25 tőnek felel meg. A betegségek közül főként a túlöntözés okozta rothadások jelentkeznek, a kártevők közül helyenként a meztelen csigák károsíthatnak. Virágzás után az elnyílt virágszárak eltávolíthatók, hogy a növény ne merüljön ki a magképzésben, és az állomány rendezett maradjon. Edényeknél előnyös a szélvédett, eresz alatti telelés, ahol mérséklődik a túlzott nedvesség.

Szerző: Kristýna | Revízió: 06.01. 2026