Dávid-juhar 'Rosalie' Acer davidii 'Rosalie'

Termék részletes leírása

Dávid-juhar 'Rosalie' - a Közép-Kína hegyvidéki erdeiből származó Dávid-juhar szelekciója. A fajtát vonzó tavaszi lombszíne és a törzs jellegzetes mintázata miatt választották ki. Az úgynevezett kígyókérgű juharok közé tartozik, amelyek sima, zöld kérgét hosszanti fehér csíkok díszítik. Kifejlett korában mintegy 6–8 m magasra és 3–4 m szélesre nő, közepes ütemben fejlődik, koronája keskeny tojásdad vagy elliptikus. Fiatal levelei tavasszal finom rózsaszínes-lazacszínű árnyalattal hajtanak ki, nyáron üde zöldre váltanak, ősszel pedig sárga tónusokban pompáznak. A levelek 8–14 cm hosszúak, szélük finoman fűrészes, erezetük feltűnő. Májusban apró, sárgászöld virágokból álló csüngő fürtök jelennek meg, ezeket keskeny ikerlependékek követik, amelyek nyár végére érnek be. A juhar kisebb kertekben, előkertekben szoliterként vagy rododendronokkal, hortenziákkal és árnyéktűrő évelőkkel társítva érvényesül, ahol kiemelkedik a törzs színének és a tavaszi lombnak a kontrasztja.

Dávid-juhar - Acer davidii Közép- és Nyugat-Kína hegyvidékeiről származik, ahol világos erdők aljnövényzetében él. Európába a 19. század végén került be Armand David misszionárius révén, akiről a nevét kapta. Jellegzetes sima, zöldesszürke, hosszanti fehéres csíkokkal tarkított kérge miatt a kígyókérgű juharok közé sorolják, a mintázat a fiatal törzseken és ágakon a legkifejezettebb. Kifejlett korában 8–12 m magasra és 4–6 m szélesre nő. Koronája tojásdad vagy széles kúp alakú, ágai finoman felfelé ívelnek. Levelei átellenes állásúak, elliptikusak vagy tojásdadok, 8–15 cm hosszúak, szélük fogas, erezetük feltűnő. Ősszel sárga vagy sárgásnarancs tónusokra színeződnek. Májusban apró, sárgászöld virágokból álló csüngő fürtök jelennek meg, ezeket keskeny ikerlependékek követik, amelyek nyár végére érnek be. A fajt elsősorban kisebb kertekbe és városi parkokba ültetik szoliterként, ahol a törzs mintázata és a lomb könnyed textúrája egyaránt érvényesül. Kompozíciókban rododendronokkal, hortenziákkal vagy páfrányokkal társítható.

Termesztés:  Védett, szórt fényű vagy félárnyékos termőhelyet igényel, ideális esetben szélvédett helyen, távol a déli falak tűző napjától. Természetes élőhelyén aljnövényzetben élő fa, ezért ott fejlődik jobban, ahol védett az erős déli napfénytől és a kiszárító széltől. A legmegfelelőbbek a mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő, enyhén savanyú vagy semleges, pH 5,5–7 közötti talajok. Nehéz, agyagos talajban érdemes a szerkezetet komposzt hozzáadásával és drénréteggel javítani. A tartósan túlnedvesedő termőhely nem alkalmas, mert a gyökerek károsodásához vezethet. Az ültetés tavasszal márciustól májusig vagy ősszel szeptembertől októberig végezhető. A földlabdát ugyanolyan mélyre kell helyezni, amilyen mélyen a konténerben nevelték. Ültetés után az első két vegetációs időszakban fontos a rendszeres öntözés, különösen száraz tavasz és nyár idején. A talajfelszínt ajánlott 5–8 cm vastag kéreg- vagy lombkomposzt-réteggel takarni, ami segít egyenletes nedvességet fenntartani és visszaszorítja a gyomosodást. A trágyázás mérsékelt legyen, tavasszal érett komposzt vagy díszfás növényekhez való lassan oldódó műtrágya használható. A túlzott nitrogénellátás buja, de kevésbé beérett, fagyérzékeny hajtásnövekedést okozhat. A metszés az egészségügyi beavatkozásra, valamint a száraz és keresztben növő ágak eltávolítására korlátozódik. A tavaszi nedvkeringés miatt az esetleges metszést nyár végén vagy kora ősszel ajánlott elvégezni. A faj hazai viszonyok között nagyjából −25 °C-ig fagytűrő. A fiatal fák az első teleken érzékenyebbek lehetnek a fagylécekre és a hirtelen hőmérséklet-ingadozásra, ezért a törzset ajánlott jutával vagy nádszövettel védeni. A fiatal ültetések gyökérzónáját télre vastagabb mulcsréteggel kell takarni. Az Acer davidii általában nem szenved súlyos betegségektől. Tartós szárazság idején lisztharmat vagy levéltetű-fertőzés jelentkezhet, ezek azonban rendszerint nem okoznak komoly kárt. A juhar nem tűri jól a talaj sózását és tömörödését, ezért utak közvetlen közelébe nem ideális. A korona teljes kifejlődéséhez legalább 4–5 m távolságot ajánlott hagyni más fáktól vagy épületektől. Edényben csak ideiglenesen nevelhető, az öntözés gondos ellenőrzése és a gyökerek téli átfagyás elleni védelme mellett.

Szerző: Jana | Revízió: 24.2.2026