Dianthus webbianus Dianthus webbianus

Termék részletes leírása

Dianthus webbianus - kedvelt sziklakerti növény minden kertbe. A szegfűfélék családjába tartozó természetes szegfűfaj, amelynek eredeti elterjedési területe Törökország. A természetben napos sziklakibúvásokon és kövek közötti repedésekben él, gyakran meszes, humuszban szegény alapkőzeten, ahol a víz gyors elfolyása döntő. A kertben sűrű, párnás töveket alkot keskeny, szúrós, szürkészöld levelekkel. Magassága általában 4–10 cm körül alakul, az állomány szélessége pedig elérheti a 30–40 cm-t. Júniusban és júliusban a levelek fölött rövid szárakon egyenként rózsaszín virágok nyílnak, amelyek vonzzák a méheket és más beporzókat. Kompakt termetének köszönhetően sziklakertekben, száraz kőfalakban, kővályúkban és kavicságyások alacsony szegélyeként is megállja a helyét, ahol jól kiegészíti a varjúhájakat, az alacsony kakukkfüveket, a ternyéket és a törpe díszfüveket. A növénynek nincs tövise, a szúrósságot a merev levelek okozzák. Nagyon szépen mutatnak edényekben is. Más fajokkal és párnás évelőkkel is társíthatók.

Termesztés: A hazai viszonyok között legjobban teljes napon, szélvédett, meleg mikroklímájú helyen fejlődik, kőfal mellett vagy enyhe lejtőn, ahol az állomány eső után gyorsan felszárad. A megfelelő talaj könnyű, homokos vályog vagy kavicsos, jó vízelvezetésű, a sziklakerti fajoknál nagyobb kőzúzalék-tartalommal. Az ajánlott pH általában körülbelül 6,8–8,2. Begyökeresedés után az öntözés mérsékelt, két öntözés között hagyjuk kiszáradni a közeget, a túlöntözés a gyökérnyak rothadásának kedvez. A trágyázás takarékos, tavasszal többnyire elegendő kis adag kiegyensúlyozott trágya. Az elvirágzott szárakat eltávolítjuk, a fő virágzás után az állományt gyakran enyhén visszavágjuk, hogy besűrűsödjön. Takaráshoz inkább ásványi anyag, például finom kavics ajánlott, mert a szerves takaróanyagok megtartják a vizet. Edényben a kőzúzalékkal kevert, jó vízáteresztő közeg és a vízelvezető réteg válik be, télen védett elhelyezéssel, hogy a cserép ne álljon vízben. A konténeres növények ültetése leggyakrabban márciustól novemberig történik, hidegebb fekvésben a tavaszt részesítjük előnyben. A fagytűrés az ellenálló évelő fajoknál nagyjából -20 és -34 °C között mozog, döntő többnyire a téli nedvesség. Kezdőknek a kiemelt termőhely, a gyökérzónába irányított öntözés és a laza, 20–30 cm-es, szélesebb töveknél 30–40 cm-es tőtávolság válik be, ami fajtától függően nagyjából 10–25 növénynek felel meg négyzetméterenként. Begyökeresedés után a szegfűk jól tűrik a szárazságot, tartós stressz esetén azonban gyengébben hoznak bimbót. A betegségek közül lisztharmat és levélfoltosság jelentkezhet, a kártevők közül levéltetvek és tripszek, szárazságban takácsatkák is.

Szerző: Kristýna | Revízió: 06.01. 2026