Díszalma 'Adirondack' Malus 'Adirondack'

Termék részletes leírása

Díszalma 'Adirondack' - nagyra értékelt díszalmafajta, amelyet az Egyesült Államok Nemzeti Arborétumában (U.S. National Arboretum) nemesítettek Washingtonban, D.C.-ben, ahol 1974-ben Donald Egolf nemesítő választotta ki. 1987-ben került forgalomba, és elnyerte a brit Királyi Kertészeti Társaság rangos Award of Garden Merit díját. Ez a rózsafélék családjába tartozó lombhullató fás növény szabályos növekedéséről és igen rendezett termetéről ismert. Sűrű, 2,0–4,0 méter magas cserjéket fejleszt, a törzsre oltott faformák pedig optimális körülmények között akár 6,0 méteresre is megnőhetnek. A korona szélessége kifejlett korban 1,8–2,4 méter. Ágai enyhén ferdén felfelé törnek, és jellegzetes, keskeny tölcsér alakú formát alkotnak, amely a szűkebb kertekbe is kiválóan illik. Váltakozó állású, tojásdad levelei mélyzöldek, finoman fűrészes szélűek, ősszel élénksárgára vagy narancsszínűre színeződnek, majd lehullanak. Május folyamán a sötét kárminvörös bimbókból nagy, hófehér, ötszirmú virágok sűrű csomói nyílnak. A virágok rendkívül kedveltek a méhek körében, és kellemes illatot árasztanak. Nyár végén a virágokból apró, gömbölyű, mintegy 1,2 centiméter átmérőjű, élénk narancsvörös almácskák fejlődnek. A termések sűrű csoportokban nőnek, sokáig, egészen a télig az ágakon maradnak, és nem hullanak le. Bár ehetők, fanyar ízük miatt közvetlen fogyasztásra nem használják őket a konyhában, ám értékes táplálékforrást jelentenek a madarak számára. Kertépítészeti kompozíciókban szoliterként a gyepben vagy függőleges hangsúlyként évelőágyásokban érvényesül.

Termesztés:  A napos, esetleg enyhén félárnyékos fekvést kedveli, napon a legdúsabb a virágzás és a legszebb a termések színe. Legjobban a mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő, közepesen nedves és jó vízelvezetésű talaj felel meg neki, ideális esetben 6,0–7,5 közötti pH-értékkel. Nehéz agyagtalajban előnyös kavics vagy durvább szerves anyag bedolgozása, nagyon száraz termőhelyen a mulcs segít a nedvesség megőrzésében. A növényeket a földlabda típusától függően leggyakrabban márciustól novemberig ültetik, ültetés után főként az első két tenyészidőszakban ajánlott a rendszeresebb öntözés. Begyökeresedés után elviseli a rövid ideig tartó szárazságot, a tartós aszály azonban visszaveti a virágzást és csökkenti a termések méretét. Általában elegendő a mérsékelt tavaszi trágyázás, nitrogén-túltrágyázás esetén nő a levéltetvekkel szembeni érzékenység. A metszés nevelő, később ritkító metszésre korlátozódik, amelyet virágzás után vagy kora tavasszal végeznek, hogy a korona levegős maradjon, és eső után gyorsan felszáradjon. Hazai viszonyok között megbízhatóan fagytűrő fás növény, nagyjából −29 °C-ig, a fiatal fák azonban szélvédett helyen, késő tavaszi fagyzugoktól mentesen fejlődnek jól. Szoliterként legalább 4–5 m távolságot kell hagyni más fás növényektől, lazább élősövényben a tőtávolság körülbelül 1–1,5 m. A lehetséges kártevők közé tartoznak a levéltetvek és a sodrómolyok, a betegségek közül kedvezőtlen években varasodás vagy lisztharmat jelentkezhet, beavatkozásra mégis csak kivételesen van szükség.

Szerző: Kristýna | Revízió: 29.05. 2026