Díszalma 'Adirondack' Malus 'Adirondack'

Termék részletes leírása

Díszalma 'Adirondack' - nagyra becsült díszalmafajta, amelyet az Egyesült Államok Nemzeti Arborétumában (U.S. National Arboretum) nemesítettek Washingtonban (D.C.), ahol 1974-ben Donald Egolf nemesítő választotta ki. 1987-ben került forgalomba, és elnyerte a Brit Királyi Kertészeti Társaság rangos Award of Garden Merit díját. Ez a rózsafélék családjába tartozó lombhullató fás növény szabályos növekedéséről és igen rendezett termetéről ismert. Sűrű, 2,0–4,0 méter magas bokrot nevel, a törzsre oltott faformák pedig kedvező körülmények között akár 6,0 méteresre is megnőhetnek. A korona szélessége kifejlett korban 1,8–2,4 méter. Az enyhén ferdén felfelé törő ágak jellegzetes, keskeny tölcsér alakú formát alkotnak, amely a szűkebb kertekbe is kiválóan illik. Váltakozó állású, tojásdad levelei mélyzöldek, finoman fűrészes szélűek, ősszel élénksárgára vagy narancssárgára színeződnek, majd lehullanak. Májusban a sötét kárminvörös bimbókból nagy, hófehér, ötszirmú virágok sűrű csomói nyílnak. A virágok kellemes illatot árasztanak, és kiváló méhlegelőt nyújtanak. Nyár végén a virágokból apró, gömbölyű, mintegy 1,2 centiméter átmérőjű, élénk narancsvörös almácskák fejlődnek. A termések sűrű fürtökben nőnek, mélyen a télbe nyúlóan az ágakon maradnak, és nem hullanak le. Bár ehetők, fanyar ízük miatt a konyhában közvetlen fogyasztásra nem használják őket, a madarak számára azonban értékes táplálékforrást jelentenek. Kertépítészeti kompozíciókban gyepbe ültetett szoliterként vagy évelőágyások függőleges hangsúlyaként alkalmazható.

Termesztés: A teljes napot vagy az enyhe félárnyékot kedveli, napos helyen a legbőségesebb a virágzás és a legszebb a termések színe. A legmegfelelőbb a mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő, közepesen nedves és jó vízelvezetésű talaj, ideálisan 6,0–7,5 pH között. Nehezebb agyagtalajban hasznos sóder vagy durvább szerves anyag bedolgozása, nagyon száraz termőhelyen a talajtakarás segít a nedvesség megőrzésében. Ültetése a földlabda típusától függően leggyakrabban márciustól novemberig történik, ültetés után főként az első két tenyészidőszakban ajánlott a rendszeresebb öntözés. Begyökeresedés után elviseli a rövid szárazságot, a hosszan tartó aszály azonban csökkenti a virágzást és a termések méretét. Általában elegendő a mérsékelt tavaszi trágyázás, a nitrogénnel való túltrágyázás fokozza a levéltetvekkel szembeni érzékenységet. A metszés nevelő-, később ritkító metszésre korlátozódik, amelyet virágzás után vagy kora tavasszal végeznek, hogy a korona levegős maradjon és eső után gyorsan felszáradjon. A hazai éghajlaton megbízhatóan fagytűrő, nagyjából −29 °C-ig, a fiatal fák azonban szélvédett helyen, késő tavaszi fagyzugoktól távol fejlődnek a legjobban. Szoliterként legalább 4–5 m távolságot kell hagyni más fás növényektől, lazább élősövényben a növények közötti távolság körülbelül 1–1,5 m. A lehetséges kártevők közé tartoznak a levéltetvek és a sodrómolyok, a betegségek közül kedvezőtlen években varasodás vagy lisztharmat jelentkezhet, beavatkozásra azonban csak kivételesen van szükség.

Szerző: Kristýna | Revízió: 29.05. 2026