Díszalma 'Cheals Crimson' - konténer Malus 'Cheals Crimson'

Termék részletes leírása

'Cheals Crimson' alanyfa - a történelmile bizonyított és nagyra értékelt díszalma kultivár, amelyet Nagy-Britanniában a J. nemesítő cég fejlesztett ki. Cheal & Sons. Ez a rózsafélék családjába tartozó lombhullató fa elegáns habitusának köszönhette szépségét; fiatalkor felfelé törő növekedést mutat, felnőtt állapotában pedig szélesen lekerekedett koronát fejleszt kissé lecsüngő hajtásvégekkel. A növény végleges magassága 3,5–5,0 méter, szélessége pedig 3,0–4,0 méter, így kiválóan alkalmas közepes méretű kertekbe, előkertekbe, valamint városi utcai fasorokba. A váltakozó, tojás alakú vagy elliptikus levelek mélyzöld színűek és finoman fűrészes szélűek; ősszel élénksárga árnyalatokat öltök, majd lehullanak. Májusban a sötét rózsaszín rügyekből sűrű, öt léleű virágcsokrok nyílnak ki, amelyek átmérője körülbelül 3,5 centiméter; színük kezdetben intenzív rózsaszín, majd fokozatosan világosabb árnyalatokba fordul. A virágok erősen mézelők és finom illatot árasztanak. A nyár végén ezekből bőséges, gömbölyű, kb. 2,5 centiméters átmérőjű kisalmák fejlődnek, amelyek gyúgyvörös vagy karmínvörös színükkel és viaszos fényükkel tűnnek ki. A termés sűrű csoportokban nő, ehető, valamint magas pektin-, gyümölcssav- és C-vitamin tartalma van. Savasabb és keserűbb íze miatt nem fogyasztják nyersen, viszont ideális alapanyaga a házi zseléknek, kompottoknak, vagy alkalmas őszi dekorációként. A levelek lehullása után is hosszú ideig a gallyakon maradnak, így értékes táplálékforrást jelentenek a madarak számára. Kerti kompozíciókban szoliterként érvényesíthető a gyepben, vagy kombinálható alacsonyabb tűlevelekkel.

Termesztés: Teljes napfényt, esetleg enyhe félárnyékot preferál; napos helyen a leglátványosabb a virágzás és a termések színeződése. A talaj legmegfelelőbb a mély, humuszos és vízáteresztő, közepes nedvességtartalmú és jó vízelvezetésű, ideálisan 6,0–7,5 pH-érték között. Nehéz agyagtalajban előnyös a kavics vagy durva szerves anyag bekeverése, nagyon száraz helyeken pedig a mulcs segít, amely stabilizálja a nedvességet. A növényeket leggyakrabban márciustól novemberig ültetik a gyökérlabda típusa szerint, az ültetés után rendszeresebb öntözés ajánlott, különösen az első két vegetációs időszakban. Az elgyökerezés után rövid ideig bírja a szárazságot, de a hosszan tartó szárazság korlátozza a virágzást és a termések méretét. Az alaptrágyázás általában tavasszal elegendő, nitrogénnel való túltrágyázás esetén nő a levéltetvek iránti érzékenység. A metszést nevelő és később ritkító metszésre korlátozzák, virágzás után vagy kora tavasszal végzik, hogy a korona szellős maradjon és eső után gyorsan megszáradjon. A cseh éghajlaton megbízhatóan fagyálló, körülbelül -29 °C-ig, a fiatal fák azonban szélvédett helyen, késő tavaszi fagyos völgyek nélkül fejlődnek. Szoliterként legalább 4–5 m távolságra helyezzük el más fáktól, lazább sövényben a növények közötti távolság nagyjából 1–1,5 m. A lehetséges kártevők közé tartoznak a levéltetvek és a sodrómolyok, betegségek közül kedvezőtlen években előfordulhat varasodás vagy lisztharmat, ennek ellenére a beavatkozásra csak kivételesen van szükség.

Szerző: Krisztina | Revízió: 2026.06.01