Díszalma 'Cheals Crimson' - konténeres Malus 'Cheals Crimson'

Termék részletes leírása

Díszalma 'Cheals Crimson' - történelmileg bevált és nagyra értékelt díszalmafajta, amelyet Nagy-Britanniában nemesített a J. Cheal & Sons nemesítőcég. Ez a rózsafélék családjába tartozó lombhullató fa elegáns habitusával tűnik ki: fiatalon felfelé törő növekedésű, idős korára pedig széles, kerekded koronát nevel, enyhén csüngő hajtásvégekkel. Végleges magassága 3,5–5,0 méter, szélessége 3,0–4,0 méter, így közepes méretű kertekbe, előkertekbe és városi utcasorokba egyaránt ajánlott. Váltakozó állású, tojásdad vagy elliptikus levelei mélyzöldek, finoman fűrészes szélűek, ősszel élénksárga árnyalatúvá válnak, majd lehullanak. Májusban a sötét rózsaszín bimbókból sűrű csomókban nyílnak az ötszirmú, mintegy 3,5 centiméter átmérőjű virágok, amelyek kezdetben mélyrózsaszínek, majd fokozatosan világosabb árnyalatba mennek át. A virágok kiváló méhlegelőt nyújtanak, és finom illatot árasztanak. Nyár végére belőlük bőséges, gömbölyű, mintegy 2,5 centiméter átmérőjű almácskák fejlődnek, amelyek ragyogó piros vagy kárminvörös színükkel és viaszos fényükkel tűnnek ki. A termések sűrű fürtökben nőnek, ehetők, és sok pektint, gyümölcssavat és C-vitamint tartalmaznak. Savanykás, fanyar ízük miatt frissen fogyasztva nem keresettek, de házi zselé és befőtt készítésére, valamint őszi dekorációnak ideálisak. Lombhullás után is sokáig az ágakon maradnak, és értékes táplálékforrást jelentenek a madaraknak. Kertépítészeti kompozíciókban szoliterként a gyepben vagy alacsonyabb tűlevelűekkel társítva érvényesül.

Termesztés: A teljes napot kedveli, esetleg a világos félárnyékot is elviseli, napos helyen a virágzás és a termések színe a legkifejezettebb. A legalkalmasabb a mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő, közepesen nedves, jó vízelvezetésű talaj, ideálisan 6,0–7,5 pH között. Kötött agyagtalajba érdemes kavicsot vagy durvább szerves anyagot bedolgozni, nagyon száraz termőhelyen a talajtakarás segít a nedvesség megőrzésében. Ültetése a földlabda típusától függően leggyakrabban márciustól novemberig történik, ültetés után főleg az első két tenyészidőszakban ajánlott a rendszeresebb öntözés. Begyökeresedés után a rövid szárazságot elviseli, a tartós aszály azonban csökkenti a virágzást és a termések méretét. Általában elegendő a mérsékelt tavaszi trágyázás, a túlzott nitrogénadagolás növeli a levéltetvekkel szembeni érzékenységet. A metszés alakító, később ritkító jellegű, virágzás után vagy kora tavasszal végezzük, hogy a korona levegős maradjon, és eső után gyorsan felszáradjon. Hazai viszonyok között megbízhatóan fagytűrő fa, nagyjából −29 °C-ig, a fiatal fák azonban szélvédett helyen, késő tavaszi fagyzugoktól távol fejlődnek jól. Szoliterként legalább 4–5 m távolságot kell hagyni más fás növényektől, lazább élősövényben a tőtávolság körülbelül 1–1,5 m. A lehetséges kártevők közé a levéltetvek és a sodrómolyok tartoznak, a betegségek közül kedvezőtlen években varasodás vagy lisztharmat jelentkezhet, védekezésre azonban csak kivételesen van szükség.

Szerző: Kristýna | Revízió: 01.06. 2026