Díszalma 'Cheals Crimson' Malus 'Cheals Crimson'

Termék részletes leírása

Díszalma 'Cheals Crimson' - történelmileg bevált, nagyra értékelt díszalmafajta, amelyet Nagy-Britanniában a J. Cheal & Sons nemesítőcég állított elő. A rózsafélék családjába tartozó lombhullató fa elegáns habitusával tűnik ki: fiatalon felfelé törő növekedésű, idős korában pedig széles, kerekded koronát nevel, enyhén csüngő hajtásvégekkel. Végleges magassága 3,5–5,0 méter, szélessége 3,0–4,0 méter, így közepes méretű kertekbe, előkertekbe és városi fasorokba egyaránt kiválóan alkalmas. Váltakozó állású, tojásdad vagy elliptikus levelei mélyzöldek, finoman fűrészes szélűek, ősszel élénksárga árnyalatokat öltenek, majd lehullanak. Májusban a sötét rózsaszín bimbókból mintegy 3,5 centiméter átmérőjű, ötszirmú virágok sűrű csomói nyílnak, amelyek kezdetben mélyrózsaszínek, majd fokozatosan világosabb árnyalatúvá válnak. A virágok kiváló méhlegelőt nyújtanak, és finom illatot árasztanak. Nyár végén belőlük bőséges, gömb alakú, körülbelül 2,5 centiméter átmérőjű almatermések fejlődnek, amelyek ragyogó piros-kárminvörös színükkel és viaszos fényükkel tűnnek ki. A termések sűrű fürtökben nőnek, ehetők, és sok pektint, gyümölcssavat és C-vitamint tartalmaznak. Savanykás, fanyar ízük miatt friss fogyasztásra kevésbé keresettek, házi zselé, befőtt készítésére vagy őszi dekorációnak azonban ideálisak. A lombhullás után is sokáig az ágakon maradnak, és értékes táplálékforrást jelentenek a madarak számára. Kertépítészeti szempontból szoliterként gyepfelületen vagy alacsonyabb tűlevelűekkel társítva érvényesül.

Termesztés: A teljes napot kedveli, esetleg a világos félárnyékot is elviseli, napos helyen a virágzás bősége és a termések színeződése a legszembetűnőbb. A legmegfelelőbb számára a mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő, közepesen nedves, jó vízelvezetésű talaj, ideálisan 6,0–7,5 közötti pH-értékkel. Kötött agyagtalajban jót tesz neki a kavics vagy durvább szerves anyag bedolgozása, nagyon száraz termőhelyen a talajtakarás segít a nedvesség megőrzésében. A növényeket leggyakrabban márciustól novemberig ültetik a földlabda típusától függően, ültetés után főként az első két tenyészidőszakban ajánlott a rendszeresebb öntözés. Begyökeresedés után a rövid ideig tartó szárazságot elviseli, a tartós aszály azonban csökkenti a virágzást és a termések méretét. Általában elegendő a mérsékelt tavaszi trágyázás, a nitrogénnel való túltrágyázás fokozza a levéltetvekkel szembeni érzékenységet. A metszés a nevelő-, később a ritkító metszésre korlátozódik, amelyet virágzás után vagy kora tavasszal végeznek, hogy a korona levegős maradjon, és eső után gyorsan felszáradjon. A hazai klímán megbízhatóan fagytűrő fafaj, nagyjából −29 °C-ig, a fiatal fák azonban szélvédett helyen, a késő tavaszi fagyzugoktól távol fejlődnek a legjobban. Szoliterként legalább 4–5 m távolságot kell hagyni a többi fás szárú növénytől, lazább élősövényben a tőtávolság nagyjából 1–1,5 m. A lehetséges kártevők közé tartoznak a levéltetvek és a sodrómolyok, a betegségek közül kedvezőtlen években varasodás vagy lisztharmat jelentkezhet, beavatkozásra azonban csak kivételesen van szükség.

Szerző: Kristýna | Revízió: 01.06. 2026