Díszalma 'Fructopurpurea' - konténeres Malus 'Fructopurpurea'

Termék részletes leírása

Díszalma 'Fructopurpurea' - régóta bevált és igen kedvelt díszalmafajta. Ez a rózsafélék családjába tartozó lombhullató fa közepesen erős növekedésű, idős korára festői, szélesen terülő, sűrűn elágazó koronát nevel. Magassága 4,0–5,0 méter, szélessége 3,0–4,0 méter. Nagy értéke a szórt állású, elliptikus levélzet, amely tavasszal élénk, sötétbíbor árnyalatokban hajt ki. Nyáron színe bronzos fényű sötétzöldre változik, mélyvörös erezettel, ősszel pedig ragyogó rézszínűre színeződik. Májusban sötét kárminvörös bimbókból nyílnak sűrű csomókban az ötszirmú, 3–4 centiméter átmérőjű virágok, amelyek telt rózsaszínűek vagy bíborvörösek. Virágai kiváló méhlegelőt jelentenek, és finom illatot árasztanak. Nyár végén apró, megnyúlt vagy gömbölyű, mintegy 1,5–2,0 centiméter átmérőjű almatermések érnek belőlük. A termések sötét borvöröstől bíborvörösig terjedő színűek, hosszú kocsányon fejlődnek, és sok természetes színanyagot, gyümölcssavat és C-vitamint tartalmaznak. Fanyar ízük miatt nyersen nem fogyasztják, de zselé, befőtt készítésére vagy őszi dekorációnak kiválóan alkalmasak. Az ágakon sokáig, egészen a télig megmaradnak, és értékes táplálékot nyújtanak a madaraknak. Kertépítészeti szempontból szoliterként vagy zöld lombú cserjékkel társítva színes hangsúlyként érvényesül.

Termesztés: A napos, esetleg enyhén félárnyékos fekvést kedveli, napon a legbőségesebb a virágzás és a legszebb a termések színe. A legmegfelelőbb számára a mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő, közepesen nedves, jó vízelvezetésű talaj, ideálisan 6,0–7,5 pH-értékkel. Nehezebb agyagtalajban hasznos sóder vagy durvább szerves anyag bedolgozása, nagyon száraz termőhelyen a talajtakarás segít megőrizni a nedvességet. Ültetése a földlabda típusától függően leggyakrabban márciustól novemberig történik, ültetés után rendszeresebb öntözés ajánlott, különösen az első két tenyészidőszakban. Begyökeresedés után elviseli a rövidebb szárazságot, a tartós aszály azonban csökkenti a virágzást és a termések méretét. Tavasszal általában elegendő a mérsékelt trágyázás, a túlzott nitrogénadagolás növeli a levéltetvekkel szembeni érzékenységet. A metszés alakító, később ritkító metszésre korlátozódik, amelyet virágzás után vagy kora tavasszal végeznek, hogy a korona laza maradjon, és eső után gyorsan felszáradjon. A hazai viszonyok között megbízhatóan fagytűrő fa, nagyjából −29 °C-ig, a fiatal fáknak azonban a szélvédett, késő tavaszi fagyzugoktól mentes hely kedvez. Szoliterként legalább 4–5 m távolságot kell hagyni más fás szárú növényektől, lazább élősövényben a tőtávolság nagyjából 1–1,5 m. A lehetséges kártevők közé tartoznak a levéltetvek és a sodrómolyok, a betegségek közül kedvezőtlen években varasodás vagy lisztharmat léphet fel, beavatkozásra mégis csak ritkán van szükség.

Szerző: Kristýna | Revízió: 01.06. 2026