Díszalma 'Fructopurpurea' Malus 'Fructopurpurea'

Termék részletes leírása

Dísztalma 'Fructopurpurea' - a dísztalma történelme által bizonyított és nagyon népszerű kultivára. Ez a rózsafélék családjába tartozó lombhullató lombos fa közepesen intenzív növekedéssel rendelkezik, és kifejlődve festői, szélesen szétterjedő, sűrű ágazatú koronát növeszt. Magassága 4,0–5,0 méter, szélessége 3,0–4,0 méter. Nagy előnyei a váltakozó, elliptikus levelei, amelyek tavaszi hajtáskor intenzív, sötétbordó színekben jelennek meg. Nyáron a szín sötétzöldre vált bronzos csillogással és élénkvörös erezéssel, ősszel pedig ragyogó réz árnyalatokba borulnak. Május folyamán a sötétkarmín rügyekből sűrű, öt szirmú virágcsokrok nyílnak ki, amelyek átmérője 3–4 centiméter, színük pedig a sötét rózsaszíntől a purpurszínig terjed. A virágok erősen mézelők és finom illatot árasztanak. Nyár végén ezekből apró, nyúlt vagy gömbölyded termések érnek be, amelyek átmérője kb. 1,5–2,0 centiméter. A termések sötétszőlővörös vagy purpurszínűek, hosszú nyeleken növekednek, és nagy mennyiségben tartalmaznak természetes színezőanyagokat, gyümölcssavakat és C-vitamint. Keserű ízük miatt nem fogyasztják közvetlenül, de alkalmasak zselézésre, lekvár készítésére vagy őszi dekorációként. A gallyakon télig megmaradnak, és értékes táplálékforrást jelentenek a madarak számára. Kertkompozíciókban szoliterként vagy színes domináns elemként érvényesül zöldlevélű cserjékkel kombinálva.

Gondozás: A teljes napfényt, esetleg enyhe félárnyékot preferálja; napon a leg kifejezőbb a virágzás és a termések színeződése. A talaj legmegfelelőbb a mély, humuszos és vízáteresztő, közepes nedvességtartalmú és jó vízelvezetésű, ideálisan 6,0–7,5 pH-érték között. Nehéz agyagtalajban előnyös a kavics vagy durva szerves anyag bekeverése, nagyon száraz helyeken pedig a mulcs segít, amely stabilizálja a nedvességet. A növényeket leggyakrabban márciustól novemberig ültetik a gyökérlabda típusa szerint, az ültetés után rendszeresebb öntözés ajánlott, különösen az első két vegetációs időszakban. Az elgyökerezés után rövid ideig bírja a szárazságot, de a hosszan tartó szárazság korlátozza a virágzást és a termések méretét. Az alaptrágyázás általában tavasszal elegendő, nitrogénnel való túltrágyázás esetén nő a levéltetvek iránti érzékenység. A metszést nevelő és később ritkító metszésre korlátozzák, virágzás után vagy kora tavasszal végzik, hogy a korona szellős maradjon és eső után gyorsan megszáradjon. A cseh éghajlaton megbízhatóan fagyálló, körülbelül -29 °C-ig, a fiatal fák azonban szélvédett helyen, késő tavaszi fagyos völgyek nélkül fejlődnek. Szoliterként legalább 4–5 m távolságra helyezzük el más fáktól, lazább sövényben a növények közötti távolság nagyjából 1–1,5 m. A lehetséges kártevők közé tartoznak a levéltetvek és a sodrómolyok, betegségek közül kedvezőtlen években előfordulhat varasodás vagy lisztharmat, ennek ellenére a beavatkozásra csak kivételesen van szükség.

Szerző: Krisztina | Revízió: 2026.06.01