Díszalma 'Fructopurpurea' Malus 'Fructopurpurea'

Termék részletes leírása

Díszalma 'Fructopurpurea' - a díszalmák régóta bevált és igen kedvelt fajtája. A rózsafélék családjába tartozó lombhullató fa közepesen erős növekedésű, kifejlett korában festői, szélesen terülő, sűrűn elágazó koronát nevel. Magassága 4,0–5,0 méter, szélessége 3,0–4,0 méter. Nagy előnye a szórt állású, elliptikus levélzet, amely tavasszal élénk, sötétbíbor árnyalatokban hajt ki. Nyáron színe bronzos fényű sötétzöldre változik mélyvörös erezettel, ősszel pedig ragyogó rézszínű árnyalatokba fordul. Májusban a sötét kárminvörös bimbókból sűrű csomókban nyílnak az ötszirmú, 3–4 centiméter átmérőjű virágok, amelyek színe a mélyrózsaszíntől a bíborvörösig terjed. A virágok kiváló méhlegelőt nyújtanak és finom illatot árasztanak. Nyár végére apró, megnyúlt vagy gömbölyű, körülbelül 1,5–2,0 centiméter átmérőjű almatermések érnek belőlük. A termések sötét borvörös vagy bíborvörös színűek, hosszú kocsányon fejlődnek, és sok természetes színanyagot, gyümölcssavat és C-vitamint tartalmaznak. Fanyar ízük miatt nyersen nem fogyasztják őket, zselének, befőttnek vagy őszi dekorációnak azonban kiválóan alkalmasak. Az ágakon sokáig, egészen a télig megmaradnak, és értékes táplálékforrást jelentenek a madarak számára. Kertépítésben szoliterként vagy zöld lombú cserjékkel társítva színes hangsúlyként érvényesül.

Termesztés: A teljes napot kedveli, de enyhe félárnyékot is elvisel, napos helyen a legbőségesebb a virágzás és a legélénkebb a termések színe. Legjobban a mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő, mérsékelten nedves, jó vízelvezetésű talajban fejlődik, ideálisan pH 6,0–7,5 között. Kötött agyagtalajban jót tesz neki a kavics vagy durvább szerves anyag bedolgozása, nagyon száraz termőhelyen a talajtakarás segít megőrizni a nedvességet. Ültetése a földlabda típusától függően leggyakrabban márciustól novemberig történik, ültetés után főként az első két tenyészidőszakban ajánlott a rendszeresebb öntözés. Begyökeresedés után a rövid aszályt elviseli, a tartós szárazság azonban csökkenti a virágzást és a termések méretét. Általában elegendő a mérsékelt tavaszi trágyázás, a nitrogén túladagolása fokozza a levéltetvekkel szembeni érzékenységet. A metszés alakító, később ritkító metszésre korlátozódik, amelyet virágzás után vagy kora tavasszal végzünk, hogy a korona laza maradjon és eső után gyorsan felszáradjon. A hazai klímában megbízhatóan fagytűrő, körülbelül −29 °C-ig, a fiatal fák azonban a szélvédett, késő tavaszi fagyzugoktól mentes helyet kedvelik. Szoliterként legalább 4–5 m távolságot kell hagyni más fás szárú növényektől, lazább élősövényben a tőtávolság nagyjából 1–1,5 m. A lehetséges kártevők közé tartoznak a levéltetvek és a sodrómolyok, a betegségek közül kedvezőtlen években varasodás vagy lisztharmat jelentkezhet, beavatkozásra azonban csak ritkán van szükség.

Szerző: Kristýna | Revízió: 01.06. 2026