Díszalma 'Hillieri' - konténeres Malus 'Hillieri'

Termék részletes leírása

Díszalma 'Hillieri' - történelmi jelentőségű, nagyra becsült díszalmafajta, amely véletlen magoncként jött létre a winchesteri Hillier & Sons faiskolában a huszadik század elején. Ez a rózsafélék családjába tartozó lombhullató fa közepes erősséggel nő, és kifejlett korában jellegzetes, szélesen terülő, félig nyitott koronát nevel elegánsan ívesen lehajló oldalágakkal. Magassága 4,0–6,0 méter, szélessége 4,0–5,0 méter, így ideális hangsúlyos eleme a közepes és nagyobb kerteknek. Szórt állású, tojásdad vagy széles elliptikus levelei üdezöldek, szélük finoman fűrészes, ősszel tiszta sárgára színeződnek, majd lehullanak. Májusban a fát virágözön borítja: a mély kárminpiros bimbókból nagy, világos rózsaszín vagy rózsásfehér, ötszirmú, mintegy 4,0 centiméter átmérőjű virágok nyílnak. A virágok sűrű csomókban állnak, kellemes illatot árasztanak, és a méhek nagyon kedvelik őket. Nyár végén érnek be az apró, gömbölyű, mindössze 1,0–1,5 centiméter átmérőjű almácskák, amelyek élénksárgák vagy narancssárgák, kis piros pírral. A termések hosszú kocsányon fejlődnek, fanyar ízük miatt közvetlen fogyasztásra nem alkalmasak, ám gyönyörű őszi díszt jelentenek. Lombhullás után az első erősebb fagyokig az ágakon maradnak, ekkor a madarak táplálékául szolgálnak. A kertépítészetben elsősorban magányos faként alkalmazzák gyepfelületen, vagy alacsonyabb cserjecsoportok hátteréül.

Termesztés: A teljes napot kedveli, esetleg a könnyű félárnyékot is elviseli, napon a virágzás bősége és a termések színe a legkifejezettebb. A legalkalmasabb számára a mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő, mérsékelten nedves, jó vízelvezetésű talaj, ideálisan 6,0–7,5 pH között. Kötött agyagtalajba érdemes kavicsot vagy durvább szerves anyagot bedolgozni, nagyon száraz termőhelyen a talajtakarás segít megőrizni a nedvességet. Ültetése a földlabda típusától függően leggyakrabban márciustól novemberig történik, ültetés után rendszeresebb öntözés ajánlott, főként az első két tenyészidőszakban. Begyökeresedés után a rövid szárazságot elviseli, a tartós aszály azonban csökkenti a virágzást és a termések méretét. Általában elegendő a mérsékelt tavaszi trágyázás, nitrogénnel túltrágyázva fogékonyabbá válik a levéltetvekre. A metszés alakító, később ritkító metszésre korlátozódik, amelyet virágzás után vagy kora tavasszal végeznek, hogy a korona levegős maradjon és eső után gyorsan felszáradjon. A hazai éghajlaton megbízhatóan fagytűrő fa, nagyjából −29 °C-ig, a fiatal fák azonban szélvédett helyen, késő tavaszi fagyzugoktól mentesen fejlődnek jól. Magányos faként legalább 4–5 m távolságot kell hagyni más fás növényektől, lazább élősövényben a tőtávolság nagyjából 1–1,5 m. Lehetséges kártevői a levéltetvek és a sodrómolyok, kedvezőtlen években varasodás vagy lisztharmat is megjelenhet, beavatkozásra mégis csak kivételesen van szükség.

Szerző: Kristýna | Revízió: 01.06. 2026