Díszalma 'Hillieri' Malus 'Hillieri'

Termék részletes leírása

Dísznalma 'Hillieri' – a díszalma történelmilag jelentős és nagyra becsült kultivára, amely a 20. század elején, a Winchesterben található Hillier & Sons angol faiskoláiban egy véletlen magvetés révén jött létre. Ez a rózsafélék családjába tartozó lombhullató lombos fa közepesen intenzív növekedéssel rendelkezik, felnőtt állapotában pedig nagyon karakteres, szélesen szétterjedt, félig nyitott koronát növeszt elegáns, ívesen lehajló oldalágakkal. A növény 4,0–6,0 méter magasságot és 4,0–5,0 méter szélességet ér el, így ideális központja lehet a közepes és nagyobb kerti területeknek is. A váltakozó, tojás alakú vagy széles elliptikus levelek élénkzöld színűek és finoman fűrészes szélűek, ősszel tisztán sárga színekre színeződnek, majd lehullanak. Május folyamán a fa virágtengerben fürdik, melynek mély karminvörös rügyei nagy, világosrózsaszín vagy rózsafehér, ötszirmú virágokká nyílnak, amelyek átmérője körülbelül 4,0 centiméter. A virágok sűrű csokrokban helyezkednek el, kellemes illatot árasztanak, és nagyon vonzóak a méhek számára. A nyár végén apró, gömbölyű termések érnek be, amelyek átmérője mindössze 1,0 és 1,5 centiméter; színük élénksárga vagy narancs-sárga, apró piros folttal. A termések hosszú nyeleken nőnek, keserű ízük miatt nem alkalmasok a közvetlen fogyasztásra, de csodálatos őszi díszt nyújtanak. A levelek lehullása után az első erősebb fagyokig a ágakon maradnak, ekkor táplálékként szolgálnak a madarak számára. A kertépítészetben elsősorban szoliterként a gyepben, vagy alacsonyabb cserjecsoportok háttereént érvényesül.

Termesztés: Teljes napfényt, esetleg enyhe félárnyékot preferál; napos helyen a leglátványosabb a virágzás és a termések színeződése. A talaj legmegfelelőbb a mély, humuszos és vízáteresztő, közepes nedvességtartalmú és jó vízelvezetésű, ideálisan 6,0–7,5 pH-érték között. Nehéz agyagtalajban előnyös a kavics vagy durva szerves anyag bekeverése, nagyon száraz helyeken pedig a mulcs segít, amely stabilizálja a nedvességet. A növényeket leggyakrabban márciustól novemberig ültetik a gyökérlabda típusa szerint, az ültetés után rendszeresebb öntözés ajánlott, különösen az első két vegetációs időszakban. Az elgyökerezés után rövid ideig bírja a szárazságot, de a hosszan tartó szárazság korlátozza a virágzást és a termések méretét. Az alaptrágyázás általában tavasszal elegendő, nitrogénnel való túltrágyázás esetén nő a levéltetvek iránti érzékenység. A metszést nevelő és később ritkító metszésre korlátozzák, virágzás után vagy kora tavasszal végzik, hogy a korona szellős maradjon és eső után gyorsan megszáradjon. A cseh éghajlaton megbízhatóan fagyálló, körülbelül -29 °C-ig, a fiatal fák azonban szélvédett helyen, késő tavaszi fagyos völgyek nélkül fejlődnek. Szoliterként legalább 4–5 m távolságra helyezzük el más fáktól, lazább sövényben a növények közötti távolság nagyjából 1–1,5 m. A lehetséges kártevők közé tartoznak a levéltetvek és a sodrómolyok, betegségek közül kedvezőtlen években előfordulhat varasodás vagy lisztharmat, ennek ellenére a beavatkozásra csak kivételesen van szükség.

Szerző: Krisztina | Revízió: 2026.06.01