Díszalma 'Royalty' Malus 'Royalty'

Termék részletes leírása

Díszalma 'Royalty' - régóta bevált, nagyra értékelt díszalmafajta, amelyet Kanadában, a sutherlandi kutatóállomáson nemesítettek 1958 körül. Ez a rózsafélék családjába tartozó lombhullató fa elegáns habitusával tűnik ki: fiatalon tömören nő, kifejlett korában sűrű, szélesen kúpos vagy lekerekedő koronát nevel. Végleges magassága 4,0–5,5 méter, szélessége 3,0–4,0 méter, így közepes méretű kertekbe, előkertekbe és városi parkokba egyaránt ideális. Szórt állású, tojás alakú levelei telt bíboros borvörös színűek, erős fényűek, és ezt a színt a teljes tenyészidőszakban, egészen az őszi lombhullásig megőrzik. Májusban a sötét bimbókból sűrű csomókban nyílnak az ötszirmú, mintegy 3,5–4,0 centiméter átmérőjű, rubinvörös–bíborvörös virágok. A virágok kiváló méhlegelőt nyújtanak, és finom illatot árasztanak. Nyár végére belőlük bőségesen fejlődnek a gömbölyű, kb. 1,5 centiméter átmérőjű, sötétvörös–bíbor almácskák. A termések sűrű fürtökben nőnek, ehetők, és sok pektint, gyümölcssavat és C-vitamint tartalmaznak. Savanykás, fanyar ízük miatt friss fogyasztásra kevésbé keresettek, de házi zselé, befőtt készítésére vagy őszi dekorációnak kiválóak. Az ágakon sokáig, a télbe nyúlóan megmaradnak, és értékes táplálékot jelentenek a madaraknak. Kertépítészeti kompozíciókban szoliterként a gyepben vagy kontrasztos, világos tűlevelűekkel társítva érvényesül.

Termesztés: A teljes napot kedveli, esetleg a világos félárnyékot is elviseli, napos helyen a legbőségesebb a virágzás és a legszebb a termések színe. Legjobban a mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő, közepesen nedves, jó vízelvezetésű talaj felel meg neki, ideálisan 6,0–7,5 közötti pH-val. Kötött agyagtalajba érdemes kavicsot vagy durvább szerves anyagot bedolgozni, nagyon száraz termőhelyen a talajtakarás segít megtartani a nedvességet. Ültetése a földlabda típusától függően leggyakrabban márciustól novemberig történik, ültetés után főként az első két tenyészidőszakban rendszeresebb öntözés ajánlott. Begyökeresedés után a rövid szárazságot elviseli, a tartós aszály azonban visszafogja a virágzást és a termések méretét. Tavasszal rendszerint elegendő a mérsékelt trágyázás, a nitrogén túladagolása növeli a levéltetvekkel szembeni érzékenységet. A metszés alakító, később ritkító metszésre korlátozódik, amelyet virágzás után vagy kora tavasszal végeznek, hogy a korona levegős maradjon és eső után gyorsan felszáradjon. Hazai éghajlaton megbízhatóan fagytűrő fa, nagyjából −29 °C-ig, a fiatal fák azonban szélvédett helyen, a késő tavaszi fagyoknak kitett mélyedésektől távol fejlődnek a legjobban. Szoliterként legalább 4–5 m távolságot kell hagyni más fás szárúaktól, lazább élősövényben a tőtávolság körülbelül 1–1,5 m. A lehetséges kártevők közé a levéltetvek és a sodrómolyok tartoznak, a betegségek közül kedvezőtlen években varasodás vagy lisztharmat jelentkezhet, beavatkozásra mégis csak ritkán van szükség.

Szerző: Kristýna | Revízió: 01.06. 2026