Díszalma 'Szafer' Malus × zumi 'Szafer'

Termék részletes leírása

Díszalma 'Szafer' - lengyel fajta, amelyet Antoni Wróblewski nemesített a Kórniki Arborétumban, és 1938 óta van forgalomban. Egyes régebbi gyűjteményekben Malus × purpurea besorolással is szerepel, a mai lengyel áttekintések azonban Malus × zumi 'Szafer' néven tartják nyilván. Kisebb lombhullató fát vagy többtörzsű cserjét nevel, szélesen lekerekített koronával, kifejlett korában körülbelül 4–6 m magas és mintegy 3–5 m széles. A fiatal levelek kihajtáskor cseresznyebarna–bronzos árnyalatúak, a szezon során fokozatosan kizöldülnek, ősszel pedig megsárgulnak. A virágok áprilistól májusig nyílnak, szinte egy időben a lombfakadással. Viszonylag nagyok, mintegy 5–6 cm átmérőjűek, halvány rózsaszínek finom orgonaszínű tónussal, és feltűnő tavaszi hatást keltenek. A virágzás vonzó a méhek és más beporzó rovarok számára. Elvirágzás után apró, sötétvörös–gesztenyebarna díszalmácskák fejlődnek. Sokáig, a tél mélyéig, néha egészen januárig az ágakon maradhatnak, és lombhullás után is kifejező színfoltot jelentenek. A termések elsősorban díszítő célt szolgálnak, és a madarak táplálékául. A fajta jól érvényesül szoliterként a gyepben, előkertben, nagyobb vegyes ültetésekben vagy természetközeli kertekben.

Termesztés:  A húsos som igényei alapján a meszes talajok melegkedvelő gyümölcstermő fái közé tartozik. Leginkább a semleges vagy enyhén lúgos talajok, a napos, nyílt fekvések, a déli, délkeleti és délnyugati lejtők felelnek meg neki. A szárazabb körülményeket is elviseli, mert mélyen gyökerezik, és egyenetlen csapadékeloszlás mellett is képes biztosítani vízellátását. Csak a termések érésének idején igényel több nedvességet, ami az évjárattól függően augusztustól szeptemberig tart. Fája és virága egyaránt teljesen fagytűrő. Sikeresen termeszthető egészen 600 m tengerszint feletti magasságig. A hűvös fekvések, különösen a gyakran ködös helyek nem kedveznek neki. Az árnyékot és a félárnyékot sem viseli el. Különösen ültetés után, a nevelési forma kialakításának időszakában erősebb metszést igényel. Cserje ültetésekor 3–5 főágat hagyunk meg, amelyeket nagyjából egyharmadukkal–felükkel visszavágunk. A metszést a termesztés első három évében megismételjük. Oltott fa ültetésekor a koronát vezérvesszővel vagy anélkül (üstkoronaként) lehet kinevelni, a almatermésűekhez vagy a csonthéjasokhoz hasonló módon. Mivel a húsos som az egyéves termővesszőkön terem, amelyek mennyisége természetes módon elegendő, a metszés csupán a cserje vagy a korona ritkításából áll. A népi gyógyászatban a somot ma is ajánlják emésztési panaszokra, elsősorban bélproblémákra, akár hevenyek (például hasmenés és hasi görcsök), akár krónikusak. A som termésének gyógyhatását már az ókor óta ismerik. Ebből a szempontból a növény minden része hasznosítható (kéreg, gyökér, hajtások, termés). A kérget, a gyökeret vagy a hajtásokat például láz ellen használták. A termés bélbetegségek esetén alkalmazható. A levélből, virágból és termésből készült gyógyszerek emésztési zavarok, vérszegénység, máj- vagy vesebetegségek kezelésére használhatók. A termésből nyert friss, besűrített levet a cukorbetegség kezelésében alkalmazzák. A besűrített levet a hagyományos gyógyászatban bőrbetegségek kezelésére is használják. A termés húsa és a magból nyert olaj a sérült bőrszövetek kezelésére és regenerálására alkalmas. A som más, kevésbé értékes gyümölcsfajokkal is kombinálható. Délnyugat-Európában a somtermést előszeretettel dolgozzák fel kompótnak és befőttnek. Kulináris érdekesség a som felhasználása vörösáfonyával és körtével kevert kompótokban, vadhúsok köreteként. A termést szárítással vagy fagyasztással is tartósítják. A szárított, őrölt gyümölcshússal a nyárson sült húsokat is megszórják. A szárított somból a csipkebogyóhoz hasonlóan ízletes tea készíthető. A termésből magas vitamintartalmú, ízletes szörp is készül. A gyümölcs szeszbe is eltehető, illetve bor vagy pálinka is készíthető belőle. A vitaminok, antociánok és fenolos vegyületek mellett a som termése nagy mennyiségű savat és pektint is tartalmaz, amelyek befolyásolják a zselésítő képességet. A somot így érthető módon már évszázadok óta használják lekvár, zselé és kompót készítésére. Élelmiszeripari feldolgozáskor általában elegendő cukrot kell hozzáadni.