Díszalma 'Szafer' Malus x zumi 'Szafer'

Termék részletes leírása

'Szafer' díszalma - egy lengyel kultivar, amelyet Anton Wróblewski nemesített a Kórnik Arboretumban, és amely 1938 óta ismert. Egyes régebbi gyűjteményekben Malus × purpurea néven is szerepel, azonban a jelenlegi lengyel áttekintésekben Malus × zumi 'Szafer'ként vezetik. Kisebb lombhullató fát vagy töbszáras cserjét növeszt szélesen lekerekedett koronával, felnőtt állapotban körülbelül 4–6 m magas és 3–5 m széles. A fiatal levelek rügyezésekor cseresznyébarna vagy bronzos árnyalatúak, a szezon során fokozatosan zöldre váltanak, ősszel pedig sárgulnak. A virágok április és május között nyílnak, szinte egyidejűleg a levelek kihajtásával. Viszonylag nagyok, átmérőjük körül 5–6 cm, halvány rózsaszín, finom lila tónussal, amelyek figyelemre méltó tavaszi hatást keltenek. A virágzás vonzza a méheket és más beporzó rovarokat. A virágzás után apró, sötétvörös vagy kasztánybarna díszalmák fejlődnek. A gallyakon sokáig, akár januárig is megmaradhatnak, és a levelek lehullása után is feltűnő színfoltokként maradnak. A termés elsősorban díszként és madárelegyként szolgál. A kultivar kiválóan alkalmas szoliterként a gyepben, előkertbe, nagyobb vegyes ültetésekbe vagy természetes stílusú kertekbe.

Termesztés: A somlói igényeit tekintve a mészben gazdag talajú, melegkedvelő gyümölcsfák közé tartozik. A leginkább a semleges vagy enyhén lúgos talajokat, napos, nyitott fekvéseket, déli, délkeleti és délnyugati lejtőket kedveli. Szárazabb körülményeket is elvisel, mivel mélyen gyökerezik, és egyenletlenül eloszló csapadékviszonyok mellett is képes nedvességet biztosítani magának. Csak a termésérés idején igényel több nedvességet, ami szezonálisan augusztustól szeptemberig tart. Fában és virágban is teljesen fagytűrő. Akár 600 m tengerszint feletti magasságig sikeresen termeszthető. A hűvös fekvések, különösen a gyakori ködös helyek nem igazán kedvezőek számára. Nem tűri az árnyékot vagy félárnyékot sem. Különösen ültetés után, a növekedési forma kialakításának időszakában igényel mélyebb metszést. Bokor ültetésekor 3–5 főágat kell meghagyni, amelyeket körülbelül egyharmadával vagy felével kell visszavágni. A metszést az első három évben meg kell ismételni. Oltvány ültetésekor a koronát egy vezetővel vagy anélkül (üreges korona) hasonló módon lehet kialakítani, mint a magvassal vagy csonthéjasokkal. Mivel a som szaporodása elegendő a vékony éves hajtásokon, a metszés csak a cserje vagy a korona átvilágítására korlátozódik. A népi gyógyászatban a somot ma is ajánlják emésztési problémákra, különösen bélrendszeri problémákra, mind akut (pl. hasmenés és gyomorgörcsök), mind krónikus esetekben. A som termésének gyógyhatása már az ókor óta ismert. Ebben a szempontban az egész növény minden része hasznosítható (kéreg, gyökerek, hajtások, termések). A kéreg, gyökerek vagy hajtások például láz ellen használták. A termések bélrendszeri megbetegedések esetén használhatók. A levelekből, virágokból és termésekből készült gyógyszerek felhasználhatók emésztési problémák, vérszegénység, máj- vagy vesebetegségek kezelésére. A gyümölcsből nyert friss, sűrített lé cukorbetegség kezelésére használható. A sűrített lé a hagyományos orvoslásban bőrbetegségek kezelésére is használatos. A gyümölcsök velője és a magvakból nyert olaj felhasználható sérült bőrszövetek kezelésére és regenerálására. A som bogyók más, kevésbé értékes gyümölcsfajtákkal is kombinálhatók. Dél-kelet-Európában a somfát kedvelik kompótok és lekvárok formájában feldolgozva. Kulináris szempontból érdekes a som felhasználása vegyes kompótokban, áfonyával és körtével, vadhús mellé. A gyümölcsöket szárítással vagy fagyasztással is tartósítják. A szárított, őrölt gyümölcshúst grillezett húsok szórására is használják. A szárított somból, hasonlóan a csipkebogyóhoz, ízletes teát készítenek. A gyümölcsökből szintén ízletes, magas vitamin tartalmú szirupot készítenek. A gyümölcsöt alkoholba áztathatjuk, esetleg bort vagy párlatot készíthetünk belőle. A vitaminok, antociánok és fenolikus anyagok mellett a som termései nagy mennyiségű savat és pektint is tartalmaznak, amelyek befolyásolják a zselésedési képességet. A som így logikusan már évszázadok óta használatos lekvárok, zselék és kompótok készítéséhez. Az élelmiszeripari termékek feldolgozásakor általában elegendő cukrot kell hozzáadni.