Díszalma PERPETU 'Evereste' Malus PERPETU 'Evereste'

Termék részletes leírása

Díszalma PERPETU 'Evereste' - a modern, egészségügyileg megbízható fajták közé tartozik, amelyeket Franciaországban, az INRA Angers programjában nemesítettek a 20. század 70-es éveiben. Erős vázú, szabályos koronájú kisebb cserjévé vagy fává nő, hazai viszonyok között általában 4–6 m magas és 3–5 m széles, ezért átlagos kertben is jól alkalmazható, ahol egész évben díszítő, de kevés gondozást igénylő növényre van szükség. Levelei váltakozó állásúak, tojásdadok vagy sekélyen karéjosak, nyáron mélyzöldek, ősszel gyakran sárga és narancssárga árnyalatokba váltanak. Áprilistól májusig az egész koronát fehér virágok borítják, gyakran rózsaszín bimbókból nyílnak, és korai virágport, valamint nektárt biztosítanak. Nyár végétől érnek apró, narancsvörös almácskái (kb. 2–3 cm), amelyek sokáig, egészen a télbe nyúlóan megmaradhatnak az ágakon, a madarak táplálékaként és kötészeti díszként is értékesek. A varasodással, lisztharmattal és tűzelhalással szembeni magas ellenálló képességének köszönhetően az 'Evereste' nemcsak szoliterként, hanem környezetkímélőbb ültetésekben, sőt néha gyümölcsösök porzófajtájaként is megállja a helyét. Kompozíciókban jól illik díszfüvekhez, tavaszi hagymásokhoz, őszi évelőkhöz és sötét tűlevelűekhez, amelyek mellett virágai és termései kontrasztja érvényesül.

Termesztés:  Teljes napot vagy enyhe félárnyékot kedvel, napon a legbőségesebb a virágzás és a legszebb a termés színe. Legmegfelelőbb számára a mélyebb, humuszos, jó vízáteresztő, közepesen nedves, jó vízelvezetésű talaj, ideálisan 6,0–7,5 pH között. Nehéz agyagtalajban hasznos sóder vagy durvább szerves anyag bedolgozása, nagyon száraz termőhelyen a talajtakarás segít, mivel stabilizálja a nedvességet. Ültetése többnyire márciustól novemberig történik a földlabda típusától függően, ültetés után főként az első két tenyészidőszakban ajánlott a rendszeresebb öntözés. Begyökeresedés után a rövid szárazságot elviseli, a hosszan tartó aszály azonban csökkenti a virágzást és a termés méretét. Tavasszal általában elegendő a mérsékelt trágyázás, nitrogén-túladagolás esetén nő a levéltetvekkel szembeni érzékenység. A metszés nevelő-, később ritkító metszésre korlátozódik, amelyet virágzás után vagy kora tavasszal végzünk, hogy a korona szellős maradjon, és eső után gyorsan felszáradjon. A hazai klímán megbízhatóan fagytűrő fás szárú, nagyjából −29 °C-ig, a fiatal fák azonban szélvédett helyen, késő tavaszi fagyzugoktól távol fejlődnek jól. Szoliterként legalább 4–5 m távolságot kell hagyni más fás szárúaktól, lazább élősövényben a növények közötti távolság nagyjából 1–1,5 m. Lehetséges kártevői a levéltetvek és a sodrómolyok, kedvezőtlen években varasodás vagy lisztharmat jelentkezhet, beavatkozásra azonban csak kivételesen van szükség.

Szerző: Nikol | Revízió: 15.12.2025