Díszes imola Centaurea dealbata

Termék részletes leírása

Díszes imola - az őszirózsafélék családjába tartozó évelő, amely Közép- és Délkelet-Európa, valamint Kis-Ázsia száraz és félszáraz gyepeiről származik, gyakran meszes lejtőkön és köves legelőkön nő. A kertészeti gyakorlatban hosszú virágzása miatt értékes, abban az időszakban, amikor sok évelő már magot érlel. Keskeny, szürkészöld, bőrszerű levelekből álló tőlevélrózsájából erős, karcsú, általában 50–70 cm magas szárak nőnek, jó talajban akár 80–90 cm-esek is, a tő körülbelül 40–60 cm szélesre terül. A levelek széle finoman szúrós lehet, ezért a faj inkább sziklakertekben és ágyásokban érvényesül, mint olyan utak mentén, ahol gyakran járnak mezítláb. Júniustól szeptemberig a szárak csúcsán 4–6 cm-es, kék és levendulaszínű, sötétebb közepű fészkek jelennek meg. Az ezüstösen fénylő, hártyás fészekpikkelyek „papírszerű” hatást keltenek, és elvirágzás után is díszesek maradnak, így a növény szárazcsokrokban is megtartja formáját. Virágait apró rovarok, méhek és lepkék is látogatják. Kiültetésekben kavicsos felületeken és száraz lejtőkön válik be, ahol könnyed csipkét alkot a levendula, zsályák, csenkeszek, varjúhájak, kövirózsák vagy alacsony nőszirmok között. Gyökere inulin nevű tartalék poliszacharidot és a népi gyógyászatban említett aromás anyagokat tartalmaz, egészségügyi állítások nélkül.

Termesztés: Kedveli a teljes napot és a jó vízáteresztő, inkább szegényebb, kaviccsal kevert, semleges vagy enyhén lúgos kémhatású talajt. Nehéz agyagtalajban a vízelvezetés és a magasított ágyás segít, mert télen a tartós pangó víz árt neki. Ültetés után rendszeres nedvességet igényel, begyökeresedés után a nyári szárazabb időszakokat is elviseli, és beéri tavaszi mérsékelt komposztos tápanyag-utánpótlással. A kavicsból vagy apró zúzalékból készült takarás visszaszorítja a gyomokat, és tisztán tartja a tőlevélrózsát. Az elnyílt fészkek eltávolítása meghosszabbítja a virágzást és korlátozza az önvetést, amely meleg fekvésben előfordulhat, a virágzatok meghagyásával viszont szárítható anyag nyerhető. Tavasszal a tőlevélrózsa száraz maradványait eltávolítjuk, az idősebb töveket 3–4 évente érdemes szétosztani, hogy megőrizzék életerejüket. Edényben mélyebb, vízelvezetéssel ellátott cserépben, ásványi közegben nevelhető, ilyenkor rendszeresebb öntözést igényel, mint szabadföldön. Hazai viszonyok között körülbelül -34 °C-ig fagytűrő, legjobban szellős helyen, téli túlnedvesedés nélkül telel. Ültetése márciustól októberig történik, a szokásos tőtávolság 40–50 cm, azaz négyzetméterenként körülbelül 4–6 tő. A betegségek közül túl sűrű állományban lisztharmat jelentkezhet, a kártevők közül a fiatal hajtásokon levéltetvek, többnyire komoly kár nélkül.

Szerző: Nikol | Revízió: 21.1. 2026