Díszes levízia 'Elise' Lewisia cotyledon 'Elise'

Termék részletes leírása

Díszes levízia 'Elise' - az ún. cotyledon hibridek köréből származik, amelyek Észak-Amerika nyugati részéről erednek, ahol a levíziák a gyorsan lefolyó vizű sziklapárkányokat és -réseket népesítik be. A fajta Fleuroselect Gold Medal elismerést kapott, nemesítője a Floragran. A növény alacsony, örökzöld párnát alkot sötétzöld, húsos, kanál alakú levelekből. A tőlevélrózsákból erős virágszárak nőnek, amelyek májustól szeptemberig nyitott virágzatokat hoznak egyenként kb. 1,5–2,5 cm-es virágokkal, rózsaszín, lazac, narancs, sárga és fehér árnyalatokban, gyakran finom erezettel. Virágai nem feltűnően illatosak, a növény mégis vonzza a méheket és a lepkéket. Sziklakertekbe, kavicságyásokba és edényekbe illik, ahol varjúhájak, kövirózsák, alacsony csenkeszek és tavaszi hagymás növények mellett érvényesül. Kifejlett korában általában 10–15 cm magas és 15–20 cm széles, tőlevélrózsái metszés nélkül is kompaktak maradnak. A fajtát a markáns vernalizáció nélküli, gyorsabb virágzáskezdésért is értékelik, ami főként az edényben nevelt fiatal növényeknél mutatkozik meg.

Termesztés: Hazai viszonyok között a teljes napon, téli nedvességtől védett helyen érzi magát a legjobban. Döntő a kiváló vízelvezetés, ideális a kavicsos közeg vagy a kiemelt sziklakerti rész, ahol a növény gyökérnyaka szárazon marad. A megfelelő pH inkább a savanyú és enyhén savanyú tartományban, 5–6 körül van, a gyakorlatban enyhén savanyú és semleges talajban is jól fejlődik, ha az nem kötött és nem vizenyős. Öntözése mérsékelt, edényben csak a közeg kiszáradása után pótoljuk a vizet, a túlöntözés a gyökérnyak rothadásához vezet. A trágyázás alacsony vagy közepes szintű legyen, a túl sok nitrogén puha növekedést okoz. Ültetése márciustól októberig történik 20–25 cm-es távolságra, ami kb. 16–25 db/m²-nek felel meg. Fagytűrése -25 °C körüli, hidegebb fekvésben a fagy elleni védelemnél fontosabb az eső elleni téli takarás, például üvegtető vagy a gyökérnyak durva kaviccsal való beszórása. Kártevői a csigák és a levéltetvek lehetnek, tartós nedvesség esetén gyökérnyakrothadás jelentkezik. Metszést általában nem igényel, csak az elvirágzott szárakat és az esetleg sérült leveleket távolítjuk el. Edényes termesztéshez a magas ásványianyag-tartalmú közeggel és vízelvezető réteggel ellátott terrakottacserepek váltak be, mert eső után gyorsabban kiszáradnak. Szaporítása magról vagy az oldalsó tőlevélrózsák leválasztásával történik, a karógyökeret lehetőleg minél kevésbé bolygatjuk. Kötöttebb szerkezetű, átlagos kerti talajban durva homok és kavics bekeverése, valamint enyhén kiemelt helyre ültetés ajánlott, hogy a víz ne álljon meg a gyökérnyaknál.

Szerző: Kristýna | Revízió: 30.01. 2026