Díszes pajzsika 'Plumosum' Polystichum setiferum 'Plumosum'

Termék részletes leírása

Díszes pajzsika 'Plumosum' - Nyugat- és Dél-Európából, valamint a szomszédos észak-afrikai területekről származó faj, amely a természetben egyenletesen nedves, humuszos erdőkben és szurdokokban él. A 'Plumosum' néven ismert fajtacsoport finomabb, többszörösen szárnyalt leveléről ismert, amely puha, szinte „tollszerű” hatást kelt, és csipkére emlékeztet. A 'Plumosum' sűrű tövet fejleszt inkább vízszintesen elhelyezkedő levelekkel, amelyek általában 40–50 cm magasak, jó körülmények között 60 cm körüliek is lehetnek, szélességük nagyjából 50–60 cm. A levelek örökzöldek vagy félig örökzöldek, mélyzöldek, a levélkék szélén finom sertékkel, amelyekre a faj latin neve is utal. A 'Plumosum' csoportba több hasonló forma tartozik, és a spórából szaporított növényeknél a levél szeldeltségének finomsága kissé eltérhet, közös vonásuk azonban a puha megjelenés és a levélkék többrétegű egymásra borulása. A levelek tavasszal a csigavonalban felcsavarodott, gyakran finoman pikkelyes levélkezdeményekből bomlanak ki, és az állomány fokozatosan tömör, „tál” alakú zöld foltot alkot. A spóratartók a levelek fonákján képződnek, és nyáron érnek be. A kertben elegáns aljnövényzet a fás szárúak alatt, ahol jól kiegészíti az árnyékliliomokat, a hunyorokat, a püspöksüvegeket, a kaukázusi nefelejcset és a tavaszi hagymás növényeket, finom textúrája pedig a kőfalakat és az árnyékos zugokat is lágyabbá teszi.

Termesztés: Félárnyékos vagy árnyékos termőhelyet és humuszos, üde vagy enyhén nedves, de jó vízáteresztő talajt igényel, hogy télen ne rothadjon el a tő. Nagyjából 5,5–7,5 pH-t tűr, és jól reagál az évenkénti lombkomposzt- vagy komposzttakarásra. Ültetése márciustól novemberig lehetséges, összefüggőbb hatáshoz négyzetméterenként mintegy 5 növénnyel, azaz 40–45 cm körüli tőtávolsággal számolunk. Az öntözés különösen ültetés után és száraz időszakokban fontos, mert a finoman szeldelt levél szárazságban gyorsabban visszahúzódik. A trágyázás mérsékelt, általában elegendő a tavaszi komposzt. A tél végén eltávolítjuk a sérült, kiszáradt leveleket, hogy a tavaszi hajtások jobban érvényesüljenek. Edényben nagyobb, vízelvezető réteggel ellátott cserépben, szélvédett helyen termeszthető jól, télen az edényt érdemes átfagyás ellen szigetelni. A kifejlett növények hazai viszonyok között általában mintegy −25 °C-ig fagytűrők, a fiatal ültetéseknek jót tesz egy könnyű téli takarás. A kártevők közül a kihajtó leveleken csigák jelenhetnek meg, egyébként a pajzsika kevéssé fogékony. Magasabb páratartalmú helyeken, például kerti tó mellett vagy a ház árnyékában, a lombozat a legsűrűbb. Száraz szélben a levélcsúcsok elszáradhatnak, ezért előnyös a szélvédett hely és a nedvességet megőrző talajtakarás. Tartós pangó víz esetén a rizóma gombás rothadása léphet fel, ennek megelőzése a jó vízáteresztő talaj és a vízelvezetés. A fás szárúak alatti ültetéseknél bevált a talaj lombkomposzttal való dúsítása, hogy a páfrány gyökereinek saját humuszos rétege legyen.

Szerző: Kristýna | Revízió: 05.02. 2026