Dúsfürtű lilaakác 'Honbeni' Wisteria floribunda 'Honbeni'

Termék részletes leírása

Dúsfürtű lilaakác 'Honbeni' - a 'Honbeni' fajtát virágainak finoman illatos rózsaszín árnyalata és a fürtön belüli folyamatos, a tövétől a csúcs felé haladó nyílás miatt kedvelik. Hajtásai az óramutató járásával megegyező irányban csavarodnak, ami a W. floribunda jellegzetessége. Erős támaszon általában 6–10 m magasra, a vezetéstől és a metszéstől függően 3–5 m szélesre nő. Páratlanul szárnyas levelei körülbelül 25–35 cm hosszúak, tavasszal üde zöldek, ősszel megsárgulnak. Májustól júniusig lecsüngő, illatos, nagyjából 40–60 cm hosszú fürtöket hoz, amelyekben a rózsaszín–halvány málnaszínű, sötétebb csónakú virágok fokozatosan nyílnak. A virágokat poszméhek és méhek is látogatják, így az ültetés élénk hatást kelt. Virágzás után bársonyosan szőrös, magvas hüvelytermések fejlődnek. A növény minden része mérgező. Kertképi szempontból a 'Honbeni' pergolákon, íveken és napos falakon érvényesül, ahol rózsaszín fürtjei jól harmonizálnak a nyárvégi iszalagokkal vagy a lágy színű rózsákkal. A kínai lilaakácnál később és a lombbal együtt virágzik, ami közép-európai viszonyok között csökkenti a bimbók késő tavaszi fagykárának kockázatát, és biztosabbá teszi a virágzás látványát.

Termesztés: A lilaakác növekedéséhez erős támaszra van szükség, és számolni kell azzal, hogy néhány év alatt akár 10 méteresre is megnőhet. Meleg, napos helyre ültetjük. Az első 2–3 évben különös gondot fordítunk rá, rendszeresen trágyázzuk és öntözzük, nyár közepén fontos káliumtartalmú trágyával utántrágyázni, hogy a szövetek ősszel beérjenek. Az első években télire ajánlott fenyőgallyal takarni. Kemény teleken visszafagyhat, de általában újrahajt. Ültetés előtt a cserepes növényt vízzel teli edénybe merítjük, amíg alaposan át nem ázik. 40x40x40 cm-es gödröt ásunk, aljára 10 cm vastag réteg jól érett trágyát vagy komposztot teszünk, majd beültetjük. 1–2 cm-rel mélyebbre ültetjük, mint ahogy korábban nőtt. A faltól vagy más növénytől legalább 30 cm távolságra ültessük. Metszés: a lilaakác rendszeres metszést igényel, enélkül akár csak 15 év után kezdene virágozni. Ültetéskor a főhajtást 50–70 cm-re visszavágjuk, az oldalhajtásokat 3 rügyre metsszük. A tenyészidőszakban, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél felett visszacsípjük őket (a 15 cm-nél rövidebbeket nem kurtítjuk). A fő vesszőt nem kurtítjuk. Amikor a visszavágott egyéves oldalhajtásokból kinőtt hajtások elérik a 25 cm-t, az 5–6. levél felett visszacsípjük őket, a rövidebbeket meghagyjuk. A nyári metszést még kétszer megismételjük, amikor a visszacsípett hajtások 15–20 cm-esek. A fő vesszőt hagyjuk nőni. A második évben kora tavasszal, amikor már nem fenyeget fagy, az előző évben nőtt hajtásokat az 5–6. rügy felett visszavágjuk, a rövidebb ágacskákat nem metsszük. A csúcshajtást egyáltalán nem vágjuk vissza. A tenyészidőszakban, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél felett visszacsípjük őket. Ezt megismételjük, valahányszor a hajtások elérik a 25 cm-t. A fő vesszőt hagyjuk nőni. Az ültetést követő harmadik évben az oldalágakon, az előző évi hajtások kétéves részén már virágrügyeknek kell lenniük. Ha a hosszabbító hajtások hosszúak és erősek, kora tavasszal az 5–6. rügy felett visszavágjuk őket, a főhajtás alatti összes többit a 3–4. rügy felett kurtítjuk, a rövidebb, gyengébb, ferdén és vízszintesen növő hajtásokat meghagyjuk, ezeken az ágacskákon képződnek a virágrügyek. Nyáron ismét visszacsípjük a 25 cm-nél hosszabb hajtásokat. A további években a lilaakác általában már nem igényel metszést, a virágzó ágacskák fokozott képződése mérsékli a növekedést. Ha a csúcshajtás meghaladja a kívánt magasságot, vízszintes helyzetbe kötözzük. Idősebb növényeknél már csak fenntartó metszéssel akadályozzuk meg a nem kívánt növekedést. 

Szerző: Nikol | Revízió: 12.11.2025