Dúsfürtű lilaakác 'Longissima Alba' Wisteria floribunda 'Longissima Alba'

Termék részletes leírása

Dúsfürtű lilaakác 'Longissima Alba'  - a japán lilaakác szelektált formája. A faj világos erdők szegélyén és melegebb lejtőkön él, ahol humuszos, jó vízelvezetésű talajon fejlődik. A fajtát tiszta fehér, finoman illatos virágaiért becsülik, amelyek hosszú, lecsüngő fürtökben jelennek meg. A virágok a virágzatban fokozatosan, a tövüktől a csúcs felé haladva nyílnak, így a virágzás látványa több napon át folyamatosan tart. A fürtök hossza általában mintegy 50–70 cm. Védett, melegebb helyen a hatás különösen látványos. Rendszerint májusban és júniusban virágzik, a lombfakadással egy időben, így a fehér virágok plasztikusan rajzolódnak ki a friss zöld háttér előtt. Levelei páratlanul szárnyasak, kb. 25–35 cm hosszúak. Tavasszal világoszöldek, ősszel sárga tónusúra színeződnek. Hajtásai az óramutató járásával megegyező irányban csavarodnak, ami a japán lilaakácra jellemző. Erős támasz mellett mintegy 4–8 m magasra nő, szélessége a vezetéstől és a metszéstől függően 2,5–4 m. Virágait a poszméhek és a méhek is szívesen látogatják. Elvirágzás után bársonyosan szőrös, magvakat rejtő hüvelyek fejlődnek. A növény minden része lenyelve ártalmas, ezért ajánlott a gyermekek játszóterületeitől távolabb ültetni. Kertépítészeti szempontból pergolákon, íveken és napos falakon érvényesül. A fehér virágfüggönyök könnyed kontrasztot adnak a sötétebb lombhoz, és jól társíthatók nyáron virágzó iszalagokkal vagy lágy tónusú rózsákkal. 

Termesztés: A lilaakác növekedéséhez erős támaszra van szükség, mert néhány év alatt akár 8 méteresre is megnőhet. Meleg, napos helyre ültetjük. Az első 2–3 évben különös gondozást igényel. Ilyenkor rendszeresen trágyázzuk és öntözzük. Nyár közepén fontos káliumtartalmú műtrágyával pótlólag tápanyagot adni, hogy a szövetek ősszel beérjenek. Az első években télire ajánlott a növényt fenyőgallyal takarni. Kemény teleken visszafagyhat, de rendszerint újra kihajt. Ültetés előtt a cserepes növényt vízzel teli edénybe merítjük, amíg alaposan át nem ázik. 40x40x40 cm-es ültetőgödröt ásunk, az aljára 10 cm vastag réteg jól érett trágyát vagy komposztot terítünk, majd elültetjük a növényt. 1–2 cm-rel mélyebbre ültetjük, mint ahogy korábban nőtt. A falaktól és más növényektől legalább 30 cm távolságra ültessük. Metszés: A lilaakác rendszeres metszést igényel, enélkül akár csak 15 év múlva kezdene virágozni. Ültetéskor a főhajtást 50–70 cm-re visszavágjuk, az oldalhajtásokat 3 rügyre metsszük. A tenyészidőszakban, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél fölött visszacsípjük őket. A 15 cm-nél rövidebbeket nem kurtítjuk. A fő vezérhajtást nem vágjuk vissza. Amikor a visszavágott egyéves oldalhajtásokból kinőtt hajtások elérik a 25 cm-es hosszúságot, az 5–6. levél fölött visszacsípjük őket, a rövidebbeket meghagyjuk. A nyári metszést még kétszer megismételjük, amikor a visszacsípett hajtások elérik a 15–20 cm-t. A fő vezérhajtást hagyjuk szabadon nőni. A második évben kora tavasszal, amikor már nem fenyeget fagy, az előző évben nőtt hajtásokat az 5–6. rügy fölött visszavágjuk, a rövidebb ágacskákat nem metsszük. A csúcshajtást egyáltalán nem vágjuk vissza. A tenyészidőszakban, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél fölött visszacsípjük őket. Ezt mindannyiszor megismételjük, amikor a hajtások elérik a 25 cm-t. A fő vezérhajtást hagyjuk nőni. Az ültetést követő harmadik évben az oldalágakon, a tavalyi hajtások kétéves vesszőin már virágrügyeknek kell lenniük. Ha a hosszabbító hajtások hosszúak és erősek, kora tavasszal az 5–6. rügy fölött visszavágjuk őket. A főhajtás alatti összes többi hajtást a 3–4. rügy fölött kurtítjuk. A rövidebb, gyengébb, ferdén és vízszintesen növő hajtásokat meghagyjuk, mert ezeken az ágacskákon képződnek a virágrügyek. Nyáron ismét visszacsípjük a 25 cm-nél hosszabb hajtásokat. A további években a lilaakác rendszerint már nem igényel metszést, mert a virágzó ágacskák fokozott képződése mérsékli a növekedést. Ha a csúcshajtás meghaladja a kívánt magasságot, kössük ki vízszintes helyzetbe. Idősebb növényeknél már csak fenntartó metszéssel akadályozzuk meg a nem kívánt növekedést.

Szerző: Nikol | Revízió: 12.11.2025