Dúsfürtű lilaakác 'Multijuga' Wisteria floribunda 'Multijuga'

Termék részletes leírása

Dúsfürtű lilaakác 'Multijuga' - syn. Macrobotrys. Valóban látványos lilaakác. Rendkívül hosszú, halványlila, finom sárga torokfolttal díszített fürtjei miatt becsülik. A virágok a fürt tövétől a csúcsa felé fokozatosan nyílnak, így a virágzás több napon át folyamatosan tart. Erős támaszon általában 6–10 m magasságot és 3–5 m szélességet ér el, a nevelés és a metszés módjától függően. Hajtásai az óramutató járásával megegyező irányban csavarodnak. A 25–35 cm hosszú, páratlanul szárnyalt levelek tavasszal üde zöldek, ősszel megsárgulnak. Májustól júniusig általában 80–130 cm-es, lecsüngő virágzatokat hoz, védett, meleg helyen gyengébb nyári utóvirágzás is jelentkezik. Virágait a poszméhek és a méhek is szívesen látogatják. Elvirágzás után bársonyosan szőrös, magvas hüvelyek fejlődnek, a növény minden része lenyelve ártalmas. A kertben pergolákon, íveken és napos falakon érvényesül igazán, ahol a fürtök rendkívüli hossza hatásos, mozgalmas függönyt alkot. Jól társítható a nyártól virágzó iszalagokkal és a lágy tónusú rózsákkal. A kínai lilaakáccal szemben a levelekkel együtt és általában valamivel később virágzik, ami a közép-európai éghajlaton csökkenti a bimbók késői fagyok okozta károsodásának kockázatát.

Termesztés: A lilaakác növekedéséhez erős támaszra van szükség, számolni kell azzal, hogy néhány év alatt akár 10 méteresre is megnőhet. Meleg, napos helyre ültetjük. Az első 2–3 évben különös gondot fordítunk rá, rendszeresen trágyázzuk és öntözzük, nyár közepén fontos káliumtartalmú műtrágyával pótlólag trágyázni, hogy a szövetek ősszel beérjenek. Az első években télire ajánlott fenyőgallyal takarni. Kemény teleken visszafagyhat, de általában újra kihajt. Ültetés előtt a növényt cserepestül vízbe merítjük, amíg alaposan át nem ázik. 40×40×40 cm-es gödröt ásunk, aljára 10 cm vastag réteg jól érett trágyát vagy komposztot terítünk, majd elültetjük. 1–2 cm-rel mélyebbre ültetjük, mint ahogy korábban nőtt. Legalább 30 cm-re ültessük a faltól vagy más növénytől. Metszés: A lilaakác rendszeres metszést igényel, enélkül akár csak 15 év után kezdene virágozni. Ültetéskor a fő hajtást 50–70 cm-re kurtítjuk, az oldalhajtásokat 3 rügyre metsszük vissza. A tenyészidőszakban, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél fölött visszacsípjük őket (a 15 cm-nél rövidebbeket nem kurtítjuk). A fő vesszőt nem kurtítjuk. Amikor a visszavágott egyéves oldalhajtásokból fejlődő vesszők elérik a 25 cm-es hosszt, az 5–6. levél fölött visszacsípjük őket, a rövidebbeket meghagyjuk. A nyári metszést még kétszer megismételjük, amikor a visszacsípett hajtások elérik a 15–20 cm-t. A fő vesszőt hagyjuk tovább nőni. A második évben kora tavasszal, amikor már nem fenyeget fagy, az előző évben nőtt hajtásokat az 5–6. rügy fölött visszavágjuk, a rövidebb ágacskákat nem metsszük. A vezérhajtást egyáltalán nem metsszük. A tenyészidőszakban, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél fölött visszacsípjük őket. Ezt megismételjük, valahányszor a vesszők elérik a 25 cm-t. A fő vesszőt hagyjuk tovább nőni. Az ültetés utáni harmadik évben az oldalágakon, az előző évi hajtások kétéves részén már virágrügyeknek kell lenniük. Ha a hosszabbító hajtások hosszúak és erősek, kora tavasszal az 5–6. rügy fölött visszavágjuk őket, a fő hajtás alatti összes többit a 3–4. rügy fölött kurtítjuk, a rövidebb és gyengébb, ferdén és vízszintesen növő hajtásokat meghagyjuk, mert ezeken az ágacskákon képződnek a virágrügyek. Nyáron ismét visszacsípjük a 25 cm-nél hosszabb vesszőket. A következő években a lilaakác általában már nem igényel metszést, a virágzó ágacskák fokozott képződése mérsékli a növekedést. Ha a vezérhajtás túlnő a kívánt magasságon, kössük ki vízszintes helyzetbe. Idősebb növényeknél már csak fenntartó metszéssel akadályozzuk meg a nem kívánt növekedést.

Szerző: Nikol | Revízió: 12.11.2025