Dúsfürtű lilaakác 'Murasaki-Noda' Wisteria floribunda 'Murasaki Noda'

Termék részletes leírása

Dúsfürtű lilaakác 'Murasaki-Noda' - japán lilaakác, amely világos erdők szegélyéről és melegebb lejtőkről származik, ahol humuszos, jó vízáteresztő a talaj. Finom lila–levendulaszínű virágaival és kellemes illatával tűnik ki. A fürtökben a virágok fokozatosan, alulról felfelé nyílnak, így a virágzás látszólag hosszabb ideig tart. Hajtásai az óramutató járásával megegyező irányba csavarodnak. Megbízható támaszon a vezetéstől és a metszéstől függően nagyjából 6–10 m magasra és kb. 3–5 m szélesre nő. A 25–35 cm hosszú, páratlanul szárnyalt levelek tavasszal üde zöldek, ősszel megsárgulnak. Májustól júniusig kb. 25–35 cm hosszú, csüngő virágzatokat hoz, rendszerint a lombbal egy időben virágzik, így a virágok plasztikusan rajzolódnak ki a zöld háttér előtt. Védett, meleg helyen forró nyarakon a nyár végén egy gyengébb második virágzás is jelentkezhet. Nektárját a poszméhek és a méhek is felkeresik. Elvirágzás után bársonyosan szőrös, magvas hüvelyek fejlődnek – a növény minden része fogyasztva mérgező. A kertben a 'Murasaki-Noda' pergolákon, íveken és napos falakon érvényesül, finom lila tónusai jól illenek a nyártól virágzó iszalagokhoz és a világos színű rózsákhoz. A kínai lilaakáccal szemben a lombbal együtt és általában valamivel később virágzik, ami a közép-európai éghajlaton csökkenti a bimbók késő tavaszi fagykárának kockázatát.

Termesztés: A lilaakác növekedéséhez erős támaszra van szükség, számolni kell azzal, hogy néhány év alatt akár 10 méteresre is megnőhet. Meleg, napos helyre ültetjük. Az első 2–3 évben a lilaakác különös gondoskodást igényel, rendszeresen trágyázzuk és öntözzük, nyár közepén fontos káliumtartalmú műtrágyával kiegészítő trágyázást végezni, hogy a szövetek ősszel beérjenek. Télire az első években ajánlott a növényt fenyőgallyal takarni. Kemény teleken visszafagyhat, de általában újra kihajt. Ültetés előtt a cserepes növényt vízzel teli edénybe merítjük, amíg alaposan át nem ázik. 40x40x40 cm-es gödröt ásunk, aljára 10 cm vastag réteg jól érett trágyát vagy komposztot teszünk, majd elültetjük. 1–2 cm-rel mélyebbre ültetjük, mint ahogy eredetileg nőtt. Legalább 30 cm-re kell ültetni a faltól vagy más növénytől. Metszés: A lilaakác rendszeres metszést igényel, enélkül akár csak 15 év után kezdene virágozni. Ültetéskor a főhajtást 50–70 cm-re visszavágjuk, az oldalhajtásokat 3 rügyre metsszük. A tenyészidőszakban, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél fölött visszacsípjük őket (a 15 cm-nél rövidebbeket nem kurtítjuk). A főhajtást nem kurtítjuk. Amikor a visszakurtított egyéves oldalhajtásokból fejlődött vesszők elérik a 25 cm-es hosszúságot, az 5–6. levél fölött visszacsípjük őket, a rövidebbeket meghagyjuk. A nyári metszést még kétszer megismételjük, amikor a visszacsípett hajtások elérik a 15–20 cm-t. A főhajtást hagyjuk nőni. A második évben kora tavasszal, amikor már nem fenyeget fagy, az előző évben nőtt hajtásokat az 5–6. rügy fölött visszametsszük, a rövidebb ágacskákat nem vágjuk. A vezérhajtást egyáltalán nem metsszük. A tenyészidőszakban, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél fölött visszacsípjük őket. Ezt megismételjük, valahányszor a vesszők elérik a 25 cm-t. A főhajtást hagyjuk nőni. Az ültetés utáni harmadik évben az oldalágakon, a tavalyi hajtások kétéves fáján már virágrügyeknek kell lenniük. Ha a hosszabbító hajtások hosszúak és erősek, kora tavasszal az 5–6. rügy fölött visszametsszük őket, a főhajtás alatti összes többit a 3–4. rügy fölött kurtítjuk, a rövidebb és gyengébb, ferdén és vízszintesen növő hajtásokat meghagyjuk, mert ezeken az ágacskákon képződnek a virágrügyek. Nyáron ismét visszacsípjük a 25 cm-nél hosszabb vesszőket. A további években a lilaakác általában már nem igényel metszést, a fokozott virágzó ágacska-képzés mérsékli a növekedést. Ha a vezérhajtás meghaladja a kívánt magasságot, vízszintes helyzetbe kötözzük. Idősebb növényeknél már csak fenntartó metszéssel akadályozzuk meg a nem kívánt növekedést.

Szerző: Nikol | Revízió: 12.11.2025