Dúsfürtű lilaakác 'Rosea' Lilaakác 'Rosea'

Termék részletes leírása

'Rosea' lilaakác - japán lilaakác fajta világos erdők és melegebb lejtők széléről, ahol a természetben könnyű, humuszos és jól vízelvezető talajban érvényesül. Finom rózsaszínig vagy rózsaszín-levendula színig terjedő árnyalatával és kellemes illatával tűnik ki. A virágok lecsüngő fürtökben rendeződnek, amelyekben a bimbók fokozatosan nyílnak ki az aljától a csúcsáig, így a virágzás több napig tart. A fürtök szokásos hossza 30–45 cm, védett és melegebb helyeken meghosszabbodhat. A növény májusban vagy júniusban virágzik, általában a levelek fakadásával egyidejűleg, ami támogatja a színek plaszticitását a zöld háttéren. A hajtások az óramutató járásával megegyező irányban csavarodnak, támaszon körülbelül 6–10 m magasságot és 3–5 m szélességet érnek el, a vezetés és a metszés módjától függően. A körülbelül 25–35 cm hosszú, páratlanul összetett levelek élénkzölden fakadnak és ősszel sárgulnak. A virágok vonzzák a méheket. Virágzás után bársonyos szőrű hüvelyek képződnek magokkal. A növény minden része mérgező. Kompozícióban a ‘Rosea’ pergolákon, kerti boltíveken és napos falakon érvényesül, ahol a virágok rózsaszín függönye lágy kontrasztot alkot a sötétzöld levélzettel. Jól kombinálható nyártól virágzó iszalagokkal, finom árnyalatú rózsákkal és markánsabb lombú cserjékkel, amelyek kiemelik az alak- és színkompozíciót.

Termesztés: Az 10 méter magasságot elérő, erős támasztékot igénylő lilaakác számára. Meleg, napos helyre ültetjük. Az első 2-3 évben különös gondot fordítunk a lilaakácra, rendszeresen trágyázzuk és öntözzük, nyár közepén fontos káliumtartalmú műtrágyával trágyázni, hogy a szövetek ősszel megérjenek. Télen az első években ajánlott a növényt fenyőgallyakkal takarni. A kemény teleken megfagyhat, de általában újra kihajt. Ültetés előtt a növényt tartalmazó cserepet egy vízzel teli edénybe merítjük, amíg alaposan át nem itatódik. Kaparunk egy 40x40x40 cm méretű gödröt, az aljára 10 cm jól komposztált trágyát vagy komposztot teszünk, és elültetjük. 1-2 cm-rel mélyebbre ültetjük, mint eredetileg nőtt. Ültesse el legalább 30 cm-re a faltól vagy más növénytől. Metélszabályozás: A lilaakác rendszeres metélést igényel, nélküle akár 15 év múlva is elkezdene virágozni. Az ültetéskor az főhajtást 50-70 cm-re vágjuk vissza, az oldalhajtásokat 3 rügyre metsszük. A tenyészidőszak alatt, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, 3-4 levél után visszacsípjük őket (a 15 cm-nél rövidebbeket nem metsszük). A fő hajtást nem rövidítjük meg. Amikor a vágott egyéves oldalhajtásokból növő hajtások elérik a 25 cm-t, 5-6 levél után visszacsípjük őket, a rövidebbeket meghagyjuk. A nyári metszést még kétszer megismételjük, amikor a visszacsípett hajtások elérik a 15-20 cm-t. A fő hajtást hagyjuk növekedni! Második évben kora tavasszal, amikor nem fenyegetnek a fagyok, az előző évben növekedett hajtásokat 5-6 rügy után metsszük vissza, a rövidebb ágakat nem metsszük. A terminális hajtást egyáltalán nem metsszük. A tenyészidőszak alatt, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, 3-4 levél után visszacsípjük őket. Ezt megismételjük, ha a hajtások elérik a 25 cm-t. A fő hajtást hagyjuk növekedni. A harmadik évben az ültetés után az oldalágakon virágrügyeknek kell lenniük az előző évi hajtások kétnyári fáján. Amikor a meghosszabbodó hajtások hosszúak és erősek, kora tavasszal 5-6 rügy után visszavágjuk őket, az összes többit a fő hajtás alatt 3-4 rügy után vágjuk vissza, a rövidebb és gyengébb, ferdén és vízszintesen növő hajtásokat meghagyjuk, ezeken az ágacskákon képződnek a virágrügyek. Nyáron ismét visszacsípjük a 25 cm-t meghaladó hajtásokat. A további években általában a wisteria már nem igényel metszést, a virágzó ágacskák megnövekedett képződése gyengíti a növekedést. Amikor a terminális hajtás eléri a kívánt magasságot, kösse vízszintes helyzetbe. Idősebb növényeknél már csak fenntartó metszéssel akadályozzuk meg a nem kívánt növekedést.

Szerző: Nikol | Felülvizsgálat: 12.11.2025