Dúsfürtű lilaakác 'Rosea' Wisteria floribunda 'Rosea'

Termék részletes leírása

Dúsfürtű lilaakác 'Rosea' - a japán lilaakác fajtája. A faj természetes élőhelye a világos erdők szegélye és a melegebb lejtők, ahol könnyebb, humuszos, jó vízelvezetésű talajokon él. Halvány rózsaszín vagy rózsás-levendulaszínű virágaival és kellemes illatával tűnik ki. A virágok csüngő fürtökben állnak, a bimbók a fürt aljától a csúcsa felé haladva fokozatosan nyílnak, így a virágzás napokon át folyamatosnak hat. A fürtök hossza általában 30–45 cm, védett, melegebb termőhelyen ennél hosszabb is lehet. Májusban és júniusban virágzik, rendszerint a levelek fakadásával egy időben, ami a zöld háttér előtt még plasztikusabbá teszi a színeket. Hajtásai az óramutató járásával megegyező irányban csavarodnak, támaszon a vezetés és a metszés módjától függően nagyjából 6–10 m magasra és 3–5 m szélesre nőnek. A páratlanul szárnyalt, mintegy 25–35 cm hosszú levelek üde zölden fakadnak, ősszel megsárgulnak. Virágai vonzzák a méheket. Elvirágzás után bársonyosan szőrös, magvakat tartalmazó hüvelyek fejlődnek. A növény minden része mérgező. A 'Rosea' pergolákon, kerti lugasíveken és napos falakon érvényesül a legjobban, ahol a rózsaszín virágfüggönyök lágy kontrasztot alkotnak a sötétzöld lombbal. Jól társítható nyártól virágzó iszalagokkal, finom árnyalatú rózsákkal és feltűnőbb lombozatú fás szárú növényekkel, amelyek kiemelik a forma- és színösszeállítást.

Termesztés: A lilaakácnak erős támaszra van szüksége a növekedéshez, és számolni kell azzal, hogy néhány év alatt akár 10 m magasra is megnőhet. Meleg, napos helyre ültetjük. Az első 2–3 évben különös gondozást igényel: rendszeresen trágyázzuk és öntözzük, nyár közepén pedig fontos káliumtartalmú trágyával utánpótlást adni, hogy a szövetek ősszel beérjenek. Az első években télire ajánlott fenyőgallyal takarni. Kemény teleken visszafagyhat, de rendszerint újra kihajt. Ültetés előtt a növényt a cseréppel együtt vízbe merítjük, amíg alaposan át nem ázik. 40x40x40 cm-es gödröt ásunk, aljára 10 cm vastag réteg jól érett trágyát vagy komposztot terítünk, majd elültetjük. 1–2 cm-rel mélyebbre ültetjük, mint ahogy korábban nőtt. A faltól vagy más növénytől legalább 30 cm távolságra ültetendő. Metszés: A lilaakác rendszeres metszést igényel, enélkül akár csak 15 év után kezdene virágozni. Ültetéskor a főhajtást 50–70 cm-re visszavágjuk, az oldalhajtásokat 3 rügyre metsszük. A tenyészidőszakban, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél fölött visszacsípjük őket (a 15 cm-nél rövidebbeket nem kurtítjuk). A főhajtást nem vágjuk vissza. Amikor a visszakurtított egyéves oldalhajtásokból kinőtt vesszők elérik a 25 cm-es hosszt, az 5–6. levél fölött visszacsípjük őket, a rövidebbeket meghagyjuk. A nyári metszést még kétszer megismételjük, amikor a visszacsípett hajtások elérik a 15–20 cm-t. A főhajtást hagyjuk tovább nőni. A második évben kora tavasszal, amikor már nem fenyeget fagy, az előző évben nőtt hajtásokat az 5–6. rügy fölött visszavágjuk, a rövidebb ágacskákat nem metsszük. A vezérhajtást egyáltalán nem vágjuk. A tenyészidőszakban, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél fölött visszacsípjük őket. Ezt mindig megismételjük, ha a vesszők elérik a 25 cm-t. A főhajtást hagyjuk nőni. Az ültetést követő harmadik évben az oldalágakon, az előző évi hajtások kétéves fáján már virágrügyeknek kell lenniük. Ha a hosszabbító hajtások hosszúak és erősek, kora tavasszal az 5–6. rügy fölött visszavágjuk őket, a főhajtás alatti összes többit a 3–4. rügy fölött kurtítjuk, a rövidebb, gyengébb, ferdén és vízszintesen növő hajtásokat meghagyjuk, mert ezeken a kis ágakon képződnek a virágrügyek. Nyáron ismét visszacsípjük a 25 cm-nél hosszabb vesszőket. A további években a lilaakác általában már nem igényel metszést, a fokozott virágzó ágacska-képződés mérsékli a növekedést. Ha a vezérhajtás meghaladja a kívánt magasságot, vízszintes helyzetbe kötjük ki. Idősebb növényeknél már csak fenntartó metszéssel akadályozzuk meg a nemkívánatos növekedést.

Szerző: Nikol | Revízió: 12.11.2025