Dúsfürtű lilaakác 'Violacea Plena' Wisteria floribunda 'Violacea Plena'

Termék részletes leírása

Wisteria 'Violacea Plena' – nagyon szép és divatos fajta, amely telte, finoman illatos virágokkal tűnik ki, amelyek hosszú fürtökben helyezkednek el. Minden fürtben a virágok fokozatosan nyílnak meg az aljától a csúcsáig, így a virágzás benyomása több napig tart. A virágzatok általában 30–40 cm-esek, színük mély lila és levendula árnyalatok között vált, és a hervadás során világosodnak. A levelek páratlanul szárnyaltak, körülbelül 25–35 cm hosszúak, tavasszal élénkzöldek, ősszel sárgára színeződnek. Erős támaszték mentén vezetve általában 6–10 m magasra és 3–5 m szélesre nő a formázástól függően. Közép-Európa viszonylatában általában a levelekkel egyidejűleg, májustól júniusig virágzik, és mint későbbi fajta, gyakran elkerüli a késői fagyokat. Virágzás után bársonyosan szőrös magvakat tartalmazó hüvelyeket fejleszt, a növény minden része mérgező. Kerti kompozíciókban pergolákon, íveken és napos falakon érvényesül, ahol lila fürtjei markáns függőleges motívumot alkotnak. Harmonikusan illeszkedik a nyártól virágzó kúszó loncokhoz, a finom árnyalatú rózsákhoz, valamint a dekoratív lombú fákhoz, amelyek kiemelik a formák kontrasztját.

Termesztés: Az 10 méter magasságot elérő, erős támasztékot igénylő lilaakác számára. Meleg, napos helyre ültetjük. Az első 2-3 évben különös gondot fordítunk a lilaakácra, rendszeresen trágyázzuk és öntözzük, nyár közepén fontos káliumtartalmú műtrágyával trágyázni, hogy a szövetek ősszel megérjenek. Télen az első években ajánlott a növényt fenyőgallyakkal takarni. A kemény teleken megfagyhat, de általában újra kihajt. Ültetés előtt a növényt tartalmazó cserepet egy vízzel teli edénybe merítjük, amíg alaposan át nem itatódik. Kaparunk egy 40x40x40 cm méretű gödröt, az aljára 10 cm jól komposztált trágyát vagy komposztot teszünk, és elültetjük. 1-2 cm-rel mélyebbre ültetjük, mint eredetileg nőtt. Ültesse el legalább 30 cm-re a faltól vagy más növénytől. Metélszabályozás: A lilaakác rendszeres metélést igényel, nélküle akár 15 év múlva is elkezdene virágozni. Az ültetéskor az főhajtást 50-70 cm-re vágjuk vissza, az oldalhajtásokat 3 rügyre metsszük. A tenyészidőszak alatt, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, 3-4 levél után visszacsípjük őket (a 15 cm-nél rövidebbeket nem metsszük). A fő hajtást nem rövidítjük meg. Amikor a vágott egyéves oldalhajtásokból növő hajtások elérik a 25 cm-t, 5-6 levél után visszacsípjük őket, a rövidebbeket meghagyjuk. A nyári metszést még kétszer megismételjük, amikor a visszacsípett hajtások elérik a 15-20 cm-t. A fő hajtást hagyjuk növekedni! Második évben kora tavasszal, amikor nem fenyegetnek a fagyok, az előző évben növekedett hajtásokat 5-6 rügy után metsszük vissza, a rövidebb ágakat nem metsszük. A terminális hajtást egyáltalán nem metsszük. A tenyészidőszak alatt, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, 3-4 levél után visszacsípjük őket. Ezt megismételjük, ha a hajtások elérik a 25 cm-t. A fő hajtást hagyjuk növekedni. A harmadik évben az ültetés után az oldalágakon virágrügyeknek kell lenniük az előző évi hajtások kétnyári fáján. Amikor a meghosszabbodó hajtások hosszúak és erősek, kora tavasszal 5-6 rügy után visszavágjuk őket, az összes többit a fő hajtás alatt 3-4 rügy után vágjuk vissza, a rövidebb és gyengébb, ferdén és vízszintesen növő hajtásokat meghagyjuk, ezeken az ágacskákon képződnek a virágrügyek. Nyáron ismét visszacsípjük a 25 cm-t meghaladó hajtásokat. A további években általában a wisteria már nem igényel metszést, a virágzó ágacskák megnövekedett képződése gyengíti a növekedést. Amikor a terminális hajtás eléri a kívánt magasságot, kösse vízszintes helyzetbe. Idősebb növényeknél már csak fenntartó metszéssel akadályozzuk meg a nem kívánt növekedést.

Szerző: Nikol | Felülvizsgálat: 12.11.2025