Dúsfürtű lilaakác 'Violacea Plena' Wisteria floribunda 'Violacea Plena'

Termék részletes leírása

Dúsfürtű lilaakác 'Violacea Plena' - igen szép és divatos fajta, amely telt, finoman illatos, hosszú fürtökbe rendeződő virágaival tűnik ki. A fürtökön belül a virágok fokozatosan, alulról a csúcs felé nyílnak, így a virágzás látványa több napon át folyamatosan tart. A virágzatok általában 30–40 cm hosszúak, színük a mélyebb ibolyától a levendulás árnyalatokig változik, elnyíláskor kivilágosodnak. Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, kb. 25–35 cm hosszúak, tavasszal üde zöldek, ősszel sárga árnyalatúra színeződnek. Erős támaszra vezetve rendszerint 6–10 m magasságot és a formázástól függően 3–5 m szélességet ér el. Közép-európai viszonyok között többnyire a lombfakadással egy időben, májustól júniusig virágzik, késői fajtaként gyakran elkerüli a késői fagyokat. Elvirágzás után bársonyosan szőrös, magvas hüvelyeket hoz, a növény minden része mérgező. Kertrendezésben pergolákon, íveken és napsütötte falakon érvényesül, ahol ibolyaszínű fürtjei hangsúlyos függőleges motívumot alkotnak. Harmonikusan társítható a nyártól virágzó iszalagokkal, a finom árnyalatú rózsákkal, valamint a díszes lombú fás szárúakkal, amelyek kiemelik a formák kontrasztját.

Termesztés: A lilaakác növekedéséhez erős támaszra van szükség, számolni kell azzal, hogy néhány év alatt akár 10 méter magasra is megnőhet. Meleg, napos helyre ültetjük. Az első 2–3 évben a lilaakác különös gondozást igényel, rendszeresen trágyázzuk és öntözzük, nyár közepén fontos káliumtartalmú műtrágyával kiegészítő trágyázást adni, hogy ősszel a szövetek beérjenek. Télire az első években ajánlott a növényt fenyőgallyal takarni. Kemény teleken visszafagyhat, de általában újra kihajt. Ültetés előtt a cserepes növényt vízzel teli edénybe merítjük, amíg alaposan át nem ázik. 40x40x40 cm-es gödröt ásunk, aljára 10 cm-es réteg jól érett istállótrágyát vagy komposztot teszünk, majd beültetjük. 1–2 cm-rel mélyebbre ültetjük, mint ahogy korábban nőtt. Ültetése legalább 30 cm-re ajánlott a faltól vagy más növénytől. Metszés: A lilaakác rendszeres metszést igényel, enélkül akár csak 15 év után kezdene virágozni. Ültetéskor a főhajtást 50–70 cm-re kurtítjuk, az oldalhajtásokat 3 rügyre visszavágjuk. A tenyészidőszakban, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél fölött visszacsípjük őket (a 15 cm-nél rövidebbeket nem kurtítjuk). A főhajtást nem kurtítjuk. Amikor a visszavágott egyéves oldalhajtásokból fejlődő hajtások elérik a 25 cm-es hosszt, az 5–6. levél fölött visszacsípjük őket, a rövidebbeket meghagyjuk. A nyári metszést még kétszer megismételjük, amikor a visszacsípett hajtások 15–20 cm hosszúak. A főhajtást hagyjuk nőni. A második évben kora tavasszal, amikor már nem fenyeget fagy, a tavaly nőtt hajtásokat az 5–6. rügy fölött visszavágjuk, a rövidebb ágacskákat nem metsszük. A vezérhajtást egyáltalán nem vágjuk vissza. A tenyészidőszakban, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél fölött visszacsípjük őket. Ezt megismételjük, valahányszor a hajtások elérik a 25 cm-t. A főhajtást hagyjuk nőni. Az ültetést követő harmadik évben az oldalágakon, a tavalyi hajtások kétéves részén már virágrügyeknek kell lenniük. Ha a hosszabbító hajtások hosszúak és erősek, kora tavasszal az 5–6. rügy fölött kurtítjuk őket, a főhajtás alatti összes többit a 3–4. rügy fölött vágjuk vissza, a rövidebb és gyengébb, ferdén és vízszintesen növő hajtásokat meghagyjuk, mert ezeken az ágacskákon képződnek a virágrügyek. Nyáron ismét visszacsípjük a 25 cm-nél hosszabb hajtásokat. A következő években a lilaakác általában már nem igényel metszést, a virágzó ágacskák fokozott képződése mérsékli a növekedést. Ha a vezérhajtás meghaladja a kívánt magasságot, vízszintes helyzetbe kötjük ki. Idősebb növényeknél már csak fenntartó metszéssel akadályozzuk meg a nem kívánt növekedést.

Szerző: Nikol | Revízió: 12.11.2025