Dúsvirágú lilaakác 'Kuchi-Beni' Wisteria floribunda 'Kuchi-Beni'

Termék részletes leírása

Dúsvirágú lilaakác 'Kuchi-Beni' - a fajtát rózsaszín, finoman illatos virágaiért és azért becsülik, mert a bimbók a fürtben folyamatosan, a tövétől a csúcsa felé nyílnak. Hajtásai jellemzően az óramutató járásával megegyező irányban csavarodnak. Erős támasztékon általában 6–10 m magasra és a vezetéstől függően 3–5 m szélesre nő. Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, körülbelül 25–35 cm hosszúak, tavasszal üde zöldek, ősszel megsárgulnak. Májustól júniusig mintegy 45 cm hosszú, csüngő fürtöket hoz, virágai nagyon halvány rózsaszínűek vagy lilás rózsaszínűek, sötétebb ibolyás csónakkal. A virágzás rendszerint a lombfakadással egy időben zajlik, így a virágok szépen elüt­nek a zöld háttértől. Virágait poszméhek és méhek is látogatják. Elvirágzás után bársonyosan szőrös, magvas hüvelyek fejlődnek, a növény minden része lenyelve ártalmas. Kertépítészeti szempontból pergolákon, íveken és napos falakon érvényesül, ahol rózsaszín fürtjei jól harmonizálnak a nyártól virágzó iszalagokkal vagy a lágy árnyalatú rózsákkal. A kínai lilaakáchoz képest a 'Kuchi-Beni' általában valamivel később és a levelekkel együtt virágzik, ami közép-európai viszonyok között csökkenti a bimbók késői fagyok okozta károsodásának kockázatát, és biztosabbá teszi a virágzás látványát.

Termesztés: A lilaakácnak erős támasztékra van szüksége, számolni kell azzal, hogy néhány év alatt akár 10 méteresre is megnőhet. Meleg, napos helyre ültetjük. Az első 2–3 évben különös gondot fordítunk rá, rendszeresen trágyázzuk és öntözzük, nyár közepén fontos káliumtartalmú trágyával utántrágyázni, hogy a szövetek ősszel beérjenek. Az első években télire érdemes a növényt fenyőgallyal takarni. Kemény teleken visszafagyhat, de rendszerint újra kihajt. Ültetés előtt a cserepes növényt vízzel teli edénybe merítjük, amíg alaposan meg nem szívja magát. 40x40x40 cm-es gödröt ásunk, aljára 10 cm vastag réteg jól érett trágyát vagy komposztot teszünk, majd elültetjük. 1–2 cm-rel mélyebbre ültetjük, mint ahogy korábban nőtt. Falaktól és más növényektől legalább 30 cm távolságra ültessük. Metszés: a lilaakác rendszeres metszést igényel, enélkül akár csak 15 év után kezdene virágozni. Ültetéskor a főhajtást 50–70 cm-re, az oldalhajtásokat 3 rügyre vágjuk vissza. A tenyészidőszakban, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél fölött visszacsípjük őket (a 15 cm-nél rövidebbeket nem kurtítjuk). A főhajtást nem vágjuk vissza. Amikor a visszakurtított egyéves oldalhajtásokból fejlődött vesszők elérik a 25 cm-es hosszt, az 5–6. levél fölött visszacsípjük őket, a rövidebbeket meghagyjuk. A nyári metszést még kétszer megismételjük, amikor a visszacsípett hajtások elérik a 15–20 cm-t. A főhajtást hagyjuk tovább nőni. A második évben kora tavasszal, amikor már nem fenyeget fagy, az előző évben nőtt hajtásokat az 5–6. rügy fölött visszavágjuk, a rövidebb ágacskákat nem metsszük. A vezérhajtást egyáltalán nem vágjuk vissza. A tenyészidőszakban, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, a 3–4. levél fölött visszacsípjük őket. Ezt megismételjük, valahányszor a vesszők elérik a 25 cm-t. A főhajtást hagyjuk tovább nőni. Az ültetést követő harmadik évben az oldalágakon, az előző évi hajtások kétéves fáján már virágrügyeknek kell lenniük. Ha a hosszabbító hajtások hosszúak és erősek, kora tavasszal az 5–6. rügy fölött visszavágjuk őket, a főhajtás alatti összes többit a 3–4. rügy fölött kurtítjuk, a rövidebb és gyengébb, ferdén vagy vízszintesen növő hajtásokat meghagyjuk, mert ezeken az ágacskákon fejlődnek a virágrügyek. Nyáron ismét visszacsípjük a 25 cm-nél hosszabb vesszőket. A további években a lilaakác általában már nem igényel metszést, a virágzó ágacskák fokozott képződése mérsékli a növekedést. Ha a vezérhajtás meghaladja a kívánt magasságot, vízszintes helyzetbe kötözzük. Idősebb növényeknél már csak fenntartó metszéssel akadályozzuk meg a nem kívánt növekedést. 

 Szerző: Nikol | Revízió: 12.11.2025