Dúsvirágú lilaakác 'Kuchi-Beni' Wisteria floribunda 'Kuchi-Beni'

Termék részletes leírása

Japán lilaakác 'Kuchi-Beni' - a fajtát a rózsaszín virágszíne, finom illata és a bimbók fürtben, alulról felfelé történő folyamatos kibontakozása miatt értékelik. A hajtások általában az óramutató járásával megegyező irányban csavarodnak. Erős támaszon általában 6–10 m magasra és a vezetés szerint 3–5 m szélesre nő. A levelek páratlanul összetettek, körülbelül 25–35 cm hosszúak, tavasszal élénkzöldek, ősszel sárgulnak. Májusban és júniusban 45 cm körüli függő fürtöket visel, nagyon halvány rózsaszín vagy lila rózsaszín virágokkal és sötétebb lila karéjokkal. A virágzás általában a lombfakadással egyidejűleg történik, így a virágok kontrasztot alkotnak a zöld háttérrel. A virágokat poszméhek és méhek is látogatják. Bimbózás után bársonyos szőrű hüvelyek képződnek magokkal, a növény minden része mérgező, ha elfogyasztják. A kompozícióban alkalmas lugasokra, boltívekre és napos falakra, ahol a rózsaszín fürtök jól illeszkednek a nyártól virágzó iszalagokhoz vagy a finom árnyalatú rózsákhoz. A kínai lilaakáchoz képest a 'Kuchi-beni' általában kissé később és levelekkel virágzik, ami Közép-Európa körülményei között csökkenti a rügyek késői fagyok általi károsodásának kockázatát, és növeli a hatás bizonyosságát.

Termesztés: Az 10 méter magasságot elérő, erős támasztékot igénylő lilaakác számára. Meleg, napos helyre ültetjük. Az első 2-3 évben különös gondot fordítunk a lilaakácra, rendszeresen trágyázzuk és öntözzük, nyár közepén fontos káliumtartalmú műtrágyával trágyázni, hogy a szövetek ősszel megérjenek. Télen az első években ajánlott a növényt fenyőgallyakkal takarni. A kemény teleken megfagyhat, de általában újra kihajt. Ültetés előtt a növényt tartalmazó cserepet egy vízzel teli edénybe merítjük, amíg alaposan át nem itatódik. Kaparunk egy 40x40x40 cm méretű gödröt, az aljára 10 cm jól komposztált trágyát vagy komposztot teszünk, és elültetjük. 1-2 cm-rel mélyebbre ültetjük, mint eredetileg nőtt. Ültesse el legalább 30 cm-re a faltól vagy más növénytől. Metélszabályozás: A lilaakác rendszeres metélést igényel, nélküle akár 15 év múlva is elkezdene virágozni. Az ültetéskor az főhajtást 50-70 cm-re vágjuk vissza, az oldalhajtásokat 3 rügyre metsszük. A tenyészidőszak alatt, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, 3-4 levél után visszacsípjük őket (a 15 cm-nél rövidebbeket nem metsszük). A fő hajtást nem rövidítjük meg. Amikor a vágott egyéves oldalhajtásokból növő hajtások elérik a 25 cm-t, 5-6 levél után visszacsípjük őket, a rövidebbeket meghagyjuk. A nyári metszést még kétszer megismételjük, amikor a visszacsípett hajtások elérik a 15-20 cm-t. A fő hajtást hagyjuk növekedni! Második évben kora tavasszal, amikor nem fenyegetnek a fagyok, az előző évben növekedett hajtásokat 5-6 rügy után metsszük vissza, a rövidebb ágakat nem metsszük. A terminális hajtást egyáltalán nem metsszük. A tenyészidőszak alatt, amikor az egyéves oldalhajtások elérik a 25 cm-t, 3-4 levél után visszacsípjük őket. Ezt megismételjük, ha a hajtások elérik a 25 cm-t. A fő hajtást hagyjuk növekedni. A harmadik évben az ültetés után az oldalágakon virágrügyeknek kell lenniük az előző évi hajtások kétnyári fáján. Amikor a meghosszabbodó hajtások hosszúak és erősek, kora tavasszal 5-6 rügy után visszavágjuk őket, az összes többit a fő hajtás alatt 3-4 rügy után vágjuk vissza, a rövidebb és gyengébb, ferdén és vízszintesen növő hajtásokat meghagyjuk, ezeken az ágacskákon képződnek a virágrügyek. Nyáron ismét visszacsípjük a 25 cm-t meghaladó hajtásokat. A további években általában a wisteria már nem igényel metszést, a virágzó ágacskák megnövekedett képződése gyengíti a növekedést. Amikor a terminális hajtás eléri a kívánt magasságot, kösse vízszintes helyzetbe. Idősebb növényeknél már csak fenntartó metszéssel akadályozzuk meg a nem kívánt növekedést.

Szerző: Nikol | Felülvizsgálat: 12.11.2025