Dúsvirágú varjúháj 'Weihenstephaner Gold' Sedum floriferum 'Weihenstephaner Gold'

Termék részletes leírása

Dúsvirágú varjúháj 'Weihenstephaner Gold' – pompás varjúháj, amely a varjúhájfélék családjába tartozó, alacsony, párnásan terjedő évelők közé sorolható. A floriferum botanikai típus Kelet-Ázsiából származik, ahol köves lejtőkön és sziklarepedésekben nő, ott a gyors vízelfolyás és a nyári szárazság váltakozik. A fajta neve Weihenstephanra, a bajorországi hagyományos kertészeti intézményre utal, amelynek nevével ez a szelekció elterjedt. Kifejlett állapotban kb. 10–15 cm magas és 30–40 cm széles, alacsony szőnyeget alkot rövid, kúszó szárakkal és húsos, kanál alakú levelekkel. Lombja zöld vagy szürkészöld, teljes napon gyakran bronzos árnyalatú, ősszel narancsvörös tónusúra színeződik. Júniusban és júliusban a hajtások végén apró, csillag alakú, aranysárga virágokból álló lapos bogernyők nyílnak, elvirágzás után a vöröses termések kerülnek előtérbe. Az állományt a méhek és más beporzók is szívesen látogatják, díszítő megjelenését virágzáson kívül is megőrzi. Kertkompozíciókban kavicságyások szegélyeként, kövek közötti rések kitöltésére, illetve támfal vagy edény pereméről lecsüngő növényként válik be.

Termesztés:  Teljes napon, kaviccsal vagy durvább homokkal kevert, jó vízáteresztő talajban fejlődik a legjobban, a megfelelő pH kb. 6,5–8. Kötött agyagtalajban vízelvezető réteg és kiemelt ágyás ajánlott, hogy a gyökerek télen ne álljanak vízben. Magyarországon általában márciustól októberig ültethető, őszi ültetésnél előnyös az ásványi kaviccsal végzett enyhe mulcsozás. Öntözésre főként ültetés után van szükség, begyökeresedés után jól tűri a szárazságot, a túlöntözés jobban árt neki, mint a rövid kiszáradás. A tápanyag-utánpótlás legyen mértékletes, tavasszal általában elegendő a komposzt vagy egy adag lassan oldódó évelőtrágya. A metszést kora tavasszal végezzük az elszáradt szárak eltávolításával, a tő szétosztására és megfiatalítására inkább csak kivételesen, általában 4–6 évente kerül sor. Kifejlett állapotban kb. 10–15 cm magas és 30–40 cm széles, összefüggő hatáshoz négyzetméterenként nagyjából 6–7 tővel, kb. 35–40 cm-es tőtávolsággal számolunk. Edényben ásványosabb közeget és megbízható vízelvezetést alkalmazunk. Hazai viszonyok között kb. -34 °C-ig fagytűrő, a fiatal növények télen száraz, pangó víztől mentes termőhelyet igényelnek. A betegségek közül lisztharmat, a kártevők közül a fiatal hajtásokon levéltetű jelentkezhet.

Szerző: Nikol | Revízió: 6.2. 2026