Ebbing-ezüstfa 'Lemon Ice' Elaeagnus x ebbingei 'Lemon Ice'

Termék részletes leírása

Ebbing-ezüstfa 'Lemon Ice' - örökzöld kultivár, amely a 'Limelight' fajta mutációjaként jött létre. A hibrid faj az Elaeagnus macrophylla és az Elaeagnus pungens, vagyis két kelet-ázsiai ezüstfafaj keresztezéséből származik. A 'Lemon Ice' gyorsan, sűrűn és a 'Limelight' fajtánál felállóbban nő, kifejlett korában körülbelül 2–3 m magasságot és 1,5–2,5 m szélességet ér el. Fő dísze a bőrnemű, fényes, tojásdad vagy elliptikus levél. A levelek széle sötétzöld, a levéllemez közepét pedig világos citromsárga vagy aranysárga folt tölti ki, helyenként limezöld átmenetekkel. A fiatal levelek világos bézs vagy ezüstös színben hajtanak ki, teljes színüket néhány hét alatt nyerik el. Szeptembertől novemberig a levélhónaljakban apró, krémfehér virágok jelennek meg, amelyek külsőre jelentéktelenek, intenzív édes illatuk azonban feltűnő. Enyhe tél után tavasszal ovális, ezüstös pettyekkel díszített piros termések érhetnek be. Ehetők, egyetlen magot körülvevő húsuk édeskés-savanykás ízű. A kultivár egész évben lombos szoliterként, vegyes örökzöld csoportokba, magasabb takarófalakba, valamint formára nyírt és szabadon növő sövényekbe egyaránt ajánlott. Jól társítható sötétzöld babérmeggyel, magyallal, korallberkenyével és más fás szárú növényekkel, amelyek mellett a levelek sárga közepe különösen jól érvényesül. Jó körülmények között évente körülbelül 30–50 cm-t nő. Az ültetést követő első évben a növekedés lassúbb lehet, mivel a növény először a begyökeresedésre és az erős gyökérzet kialakítására fordítja energiáját.

Termesztés: Napos vagy félárnyékos termőhelyen fejlődik a legjobban, ahol megőrzi sűrű növekedését és tömör habitusát. A világosabb árnyékot is elviseli, fényhiány esetén azonban elágazása lazábbá válik, levelei pedig elveszítik jellegzetes fényüket. Hűvösebb vidékeken szélvédett termőhely ajánlott, ideálisan fal vagy kerítés mellett, illetve védett kertrészben. Talajigénye csekély. A jó vízáteresztő, homokos vályog- vagy vályogtalajokat kedveli, jó vízelvezetéssel. A tartósan pangó vizes és a kötött, agyagos talajok nem megfelelők. Az optimális talajkémhatás pH 6,5–7,5 között van, de az enyhén lúgos körülményeket is jól tűri. Ültetése márciustól októberig lehetséges, a tavaszi ültetés elősegíti a tél előtti gyorsabb begyökeresedést. Ültetés után az első tenyészidőszakban rendszeres öntözés ajánlott. Begyökeresedés után a cserje rendkívül szárazságtűrő, és a nyári hónapokban sem igényel kiegészítő öntözést. Mivel gyökérbaktériumai révén szimbiózisban képes megkötni a levegő nitrogénjét, tápanyagigénye alacsony. Szegényebb talajon tavasszal érdemes komposzttal vagy érett szerves anyaggal pótolni a tápanyagot. A gyökérzóna mulcsozása segít a talaj egyenletes nedvességének megőrzésében, és télen védi a gyökérzetet. A metszést nagyon jól tűri, ezért a kertépítészetben sokoldalúan felhasználható. Metszése tavasztól nyár végéig végezhető, nyírt sövénynél évente többször is. Az idősebb fás részekből is megbízhatóan kihajt, és jól regenerálódik. A kifejlett növények fagytűrése körülbelül -18 °C, védett helyen valamivel több is. A fiatal növényeket az első teleken mulccsal vagy fenyőgallyal ajánlott védeni. Sövénynek 60–80 cm-es ültetési távolság javasolt, lazább telepítésnél vagy szoliterként a cserje végleges szélességével érdemes számolni.

Szerző: Kristýna | Revízió: 14.10. 2026