Ebbing-ezüstfa 'Taneo' Elaeagnus x ebbingei 'Taneo'

Termék részletes leírása

Ebbing-ezüstfa 'Taneo' - örökzöld, közepes növekedésű cserje. Kifejlett korában kb. 1.5–2 m magasra és 1.2–1.5 m szélesre nő, sűrű, szélesen felálló, rendezett habitust alkot. Levelei elliptikusak vagy oválisak, viszonylag nagyok, bőrneműek és fényesek. Legfőbb értéke a levélszín: a levél közepe élénksárga vagy aranyszínű, széleit sötétzöld sáv keretezi. A levelek fonákja ezüstös, apró barnás pikkelyekkel. Ősszel virágzik (szeptembertől novemberig). Virágai feltűnés nélküliek, aprók, krémfehérek vagy ezüstösek. Szerény megjelenésük ellenére rendkívül intenzív, bódítóan édes illatot árasztanak, amely a szegfűre vagy a vaníliára emlékeztet. Az ezüstfa igen ellenálló és alkalmazkodóképes fás szárú növény. A talajbaktériumokkal kialakított szimbiózisnak köszönhetően képes megkötni a levegő nitrogénjét, így igénytelen, a szegényebb talajokon is jól fejlődik. Hazai viszonyok között megbízhatóan termeszthető, a kifejlett növények -15 °C és -18 °C között fagytűrők. Télire a fiatalabb növényeknek védett termőhely és talajtakarás ajánlott. Nagyon jól tűri az alakító és az erősebb metszést is, amely új, élénk színű hajtások képződését serkenti. A kertépítészetben nyírt vagy szabadon növő örökzöld sövényként, színes hangsúlyként évelőágyásokban, illetve teraszon nagy ültetőedényben reprezentatív szoliterként alkalmazható.

Termesztés:  Napos vagy félárnyékos termőhelyen fejlődik a legjobban, ahol megőrzi sűrű növekedését és kompakt habitusát. A világosabb árnyékot is elviseli, fényhiány esetén azonban elágazása lazábbá válik, levelei pedig elveszítik jellegzetes fényüket. Hűvösebb vidékeken szélvédett termőhely ajánlott, ideális esetben fal vagy kerítés mellett, illetve védett kertrészben. Talajigénye csekély. A jó vízáteresztő, homokos vályog- vagy vályogtalajokat kedveli, jó vízelvezetéssel. A tartósan vizenyős és a nehéz agyagos talajok nem alkalmasak számára. Az optimális talajkémhatás pH 6,5–7,5, de az enyhén lúgos körülményeket is jól tűri. Ültetése márciustól októberig lehetséges, a tavaszi ültetés elősegíti a tél előtti gyorsabb begyökeresedést. Ültetés után az első tenyészidőszakban rendszeres öntözés ajánlott. Begyökeresedés után a cserje rendkívül szárazságtűrő, és a nyári hónapokban sem igényel kiegészítő öntözést. Mivel a gyökérbaktériumok révén szimbiotikusan megköti a levegő nitrogénjét, trágyaigénye alacsony. Szegényebb talajon tavasszal érdemes komposzttal vagy érett szerves anyaggal pótolni a tápanyagot. A gyökérzóna takarása segít a talaj egyenletes nedvességének megőrzésében, és télen védi a gyökérzetet. A metszést nagyon jól tűri, ami széles körű felhasználást tesz lehetővé a kertépítészetben. Tavasztól nyár végéig végezhető, alakított sövényeknél évente többször is. A cserje az idősebb fás részekből is megbízhatóan kihajt, és jól regenerálódik. A kifejlett növények fagytűrése kb. -18 °C, védett fekvésben valamivel több is. A fiatal növényeket az első teleken ajánlott talajtakarással vagy fenyőgallyal védeni. Sövénynek 60–80 cm-es ültetési távolság ajánlott, lazább ültetésnél vagy szoliterként a cserje végleges szélességével érdemes számolni.

Szerző: Lucie | Revízió: 27.7. 2026