Ebbinge-ezüstfa 'Taneo' Elaeagnus x ebbingei 'Taneo'

Termék részletes leírása

Hlošina Ebbingeova 'Taneo' – egy örökzöld, közepesen intenzíven növő cserje. Felnőtt állapotában magassága kb. 1,5 m-től 2 m-ig, szélessége pedig 1,2 m-től 1,5 m-ig terjed, így sűrű, szélesen felfelé törő és rendezett habitust alakít ki. Leveljei elliptikusak vagy oválisak, viszonylag nagyok, bőrszerűek és fényesek. A színezete a növény fő előnye – a levél közepe telített sárga vagy aranyszínű, míg a széleit egy sötétzöld sáv határolja. A levelek alsó oldala ezüstös, apró barna pikkelyekkel. A növény ősszel virágzik (szeptembertől novemberig). A virágoktálsik aprók, krémszínűek vagy ezüstösek. Bár vizuálisan szerények, rendkívül intenzív, bódítóan édes illatukat árasztják, amely a szegfűre vagy a vaníliára emlékeztet. Az amerikai szegényfű a nagyon szívós és alkalmazkodó fás szárú növények közé tartozik. Képes a légi nitrogén megkötésére a talajbakteriumokkal való szimbiózis révén, így igénytelen növénynek számít, amely a szegényebb talajokon is jól fejlődik. A nálunk tapasztalható körülmények között is megbízhatóan nevelhető – a kifejlett növények -15 °C-tól -18 °C-ig terjedő fagyállósággal rendelkeznek. Téli időszakban érdemes a fiatal növényeknek védett helyet biztosítani és mulcsolni őket. Kiválóan tűri a formázó és a mélyebb metszést is, amely új, élénk színezetű hajtások növekedését serkenti. A kertépítészetben örökzöld nyírt vagy szabadon növő sövényként, színes hangsúlyként az évelő ágyásokban, vagy reprezentatív szoliter növényként nagy termesztő dézsákban, teraszokon alkalmazható.

Növekedés: Legjobban napos vagy félárnyékos helyen fejlődik, ahol sűrű növekedést és kompakt habitust tart fenn. Fényesebb árnyékot is elvisel, azonban fényhiány esetén az elágazódás lazul, és a levelek elveszítik tipikus fényüket. A hűvösebb területeken szélvédett helyet javasolnak, ideális esetben fal, kerítés vagy védett kerti hely mellett. A talajigény alacsony. Megfelelnek neki a jó vízelvezetésű, homokos-vályog vagy vályogtalajok. A tartósan vizes és nehéz agyagtalajok nem alkalmasak. Az optimális talaj-pH 6,5-7,5 között mozog, de a mérsékelten lúgos körülményeket is jól tolerálja. A növényeket márciustól októberig ültetik, a tavaszi ültetés pedig segíti a gyorsabb meggyökeresedést tél előtt. Az ültetés után az első vegetációs időszakban rendszeres öntözés javasolt. Meggyökeresedés után a cserje rendkívül szárazságtűrő, és a nyári hónapokban sem igényel további öntözést. A gyökerek baktériumain keresztül képes szimbiotikusan megkötni a légköri nitrogént, így alacsony a tápanyagigénye. A szegényebb talajokon tavasszal érdemes komposztot vagy érett szerves anyagot kijuttatni. A gyökérzónában történő mulcsozás segít fenntartani a talaj egyenletes nedvességtartalmát, és védi a gyökérrendszert télen. A metszést nagyon jól tűri, és lehetővé teszi a széleskörű felhasználást a kertépítészetben. Tavasszal és nyár végéig végzik, a formált sövényeknél akár évente többször is. A cserje megbízhatóan sarjad az idősebb fáról is, és jól regenerálódik. A kifejlett növények fagyállósága megközelítőleg -18 °C, védett helyeken ennél kicsit több is lehet. A fiatal növényeket az első teleken mulccsal vagy fenyőgallyakkal ajánlott védeni. Sövényekhez 60-80 cm-es ültetési távolságot használnak, lazább ültetvények vagy szoliterként való nevelés esetén figyelembe kell venni a cserje végső szélességét.

Szerző: Lucie | Felülvizsgálat: 2026.07.27.