Egyszerű poloskavész 'Brunette' Actaea simplex 'Brunette'

Termék részletes leírása

Egyszerű poloskavész 'Brunette' - a boglárkafélék családjába tartozó évelő, Kelet-Ázsiából származik, ahol erdőszéleken és ritkás bozótosokban él. A 'Brunette' fajta szilárd, felálló tövet fejleszt sötét bíborzöld, mélyen szeldelt levelekkel, amelyek színüket őszig megtartják, így a növény virágok nélkül is hangsúlyos háttér. Nyár végén a levelek fölé karcsú, felálló fürtökben apró fehér virágok emelkednek, gyakran 30–40 cm hosszúak, amelyek könnyű ködként lebegnek a sötét lomb felett. A virágok finoman illatosak, szeptemberben és októberben késői virágport és nektárt kínálnak. Elvirágzás után száraz termések képződhetnek, amelyek az ágyásban is struktúrát adnak. Szoliterként félárnyékban, évelőágyások hátsó részén és cserjés telepítések szélén érvényesül páfrányokkal, árnyékliliomokkal és díszfüvekkel. Egyes poloskavészfajok gyökerét hagyományosan a népi gyógyászatban használták, a kertben azonban elsősorban mutatós, hosszú életű évelőként értékes. Szövetei lenyelve irritálók lehetnek, ezért inkább a kisgyermekek és háziállatok által nem elérhető kertrészekbe ajánlott.

Termesztés: Hazai viszonyok között félárnyékban vagy szórt fényben fejlődik a legjobban, a déli tűző naptól és a kiszárító széltől védve. Mélyebb, humuszos, tápdús, egyenletesen nyirkos, de jó vízáteresztő talajt kedvel. Kötött agyagtalajban segít a durvább komposzt és homok bekeverése, valamint drénréteg kialakítása. Jól reagál a lombkomposzt- vagy komposztmulcsra, amely kiegyenlíti a talaj nedvességét és hőmérsékletét. Enyhén savanyú talajkémhatás ajánlott, körülbelül pH 5,0–6,5. Ültetése általában tavasszal, márciustól májusig, vagy ősszel, szeptemberben–októberben történik, amikor a talaj meleg és nyirkos. Aszályos időszakban hasznos a pótlólagos öntözés, mert a hosszú szárazság lerövidíti a virágzást és gyengítheti a lombot. Trágyázásra rendszerint elegendő a tavaszi komposztadag, a túl magas nitrogénadag laza, puha növekedést okoz. A virágszárakat elvirágzás után eltávolítjuk, a leveleket természetes védelemként tavaszig meghagyjuk, vagy tél végén visszavágjuk. A fajta mintegy 120–150 cm magasra és 60–80 cm szélesre nő, a teljes hatás érdekében kb. 60 cm-es tőtávolságra, négyzetméterenként körülbelül 3 tövet ültetünk. Körülbelül -34 °C-ig fagytűrő, a fiatal ültetések meghálálják a téli mulcsot. Betegségek ritkán károsítják, túlöntözés és kötött talaj esetén gyökérrothadás léphet fel, a fiatal hajtásokon időnként levéltetű jelenhet meg. Edényben csak nagyobb, jó vízelvezetésű tartóban, állandó öntözés mellett nevelhető, mert gyökérzete mélységet igényel.

Szerző: Nikol | Revízió: 22.1. 2026