Enyves azálea 'Millennium' Rhododendron viscosum 'Millennium'

Termék részletes leírása

Enyves azálea 'Millennium' - észak-amerikai faj, amely nedves erdőkben és vízfolyások tőzeges partszegélyein honos. A 'Millennium' fajtát E. V. Mezitt nemesítette Massachusettsben, és 1973-tól ismert. A viscosum csoport késői virágzású, lombhullató azáleái közé tartozik, amelyeket illatukért becsülnek. A cserje felálló, sűrű habitusú, kifejlett korában általában 1,3–1,6 m magas és hasonlóan széles. Levelei keskeny elliptikusak, nyáron mélyzöldek, fonákjuk gyakran finoman szürkés, ősszel sárgára vagy narancsszínűre színeződnek. Virágai már május végén nyílhatnak, a fő virágzási hullám júniusban van, és gyakran 3–4 hétig tart. Virágzataiban mély rózsaszín vagy rózsás-vörös árnyalatú, tölcsér alakú, hosszú porzójú virágok ülnek, amelyek esténként tágabb környezetükben is érezhető illatot árasztanak. A fiatal hajtások enyhén ragacsosak lehetnek, ami az enyves azáleára jellemző. Elvirágzás után toktermések képződnek, amelyek szeptember és október fordulóján érnek be. A növény vonzza a beporzókat, ugyanakkor, mint a legtöbb rododendron, elfogyasztva mérgező. Kerti kompozíciókban csarabokkal, babérhangákkal (Pieris), hegyi babérokkal, hortenziákkal és páfrányokkal társítható, illetve tavaszi hagymás növényekkel, amelyek még a késői virágzás kezdete előtt befejezik szezonjukat. Ideális edényes ültetéshez és csoportos telepítéshez.

Ugyanabba a csoportba tartozik, mint a jóval nagyobb rododendronok. Azoktól eltérően az azáleák kisebbek (bár akadnak nagyobb példányok is), és egyes fajták ősszel részben vagy teljesen lehullatják leveleiket. Míg a rododendronok virágai inkább harang alakúak, az azáleák virágai tölcsérre emlékeztetnek. Kis helyre a japán azáleák a legideálisabbak, mivel inkább szélességben, mint magasságban terebélyesednek. A legtöbb azálea a szórt napfényt vagy a félárnyékot kedveli (a tűző nap perzselést okozhat, a túl kevés fény pedig az ágak és virágok megnyúlását). Májustól júniusig virágoznak, az elnyílt virágokat óvatosan kitörjük, hogy ne merítsék ki tovább a cserjét.

Termesztés: Az azáleák félárnyékban fejlődnek a legjobban, de napos termőhelyet is elviselnek, ha elegendő nedvességet kapnak és nincsenek kitéve perzselésnek. Ideális a téli széltől és a tavaszi napsütéstől védett hely. Savanyú, humuszos, laza és jó vízáteresztő talajt igényelnek, ideálisan 4,5–5,5 pH-értékkel. A meszes és a kötött agyagos talajokat nem tűrik. A kéreg- vagy lombkomposzt-mulcsozás nagyon fontos, mivel gyökérzetük sekély. Az öntözés legyen rendszeres, különösen a növekedés és a virágzás idején. A talaj mindig enyhén nedves legyen, de ne túl vizes. A lágy esővíz a legmegfelelőbb. A trágyázást tavasszal végezzük rododendronoknak és savanyú talajt kedvelő növényeknek való trágyával, a túltrágyázás nem ajánlott. Többnyire jól fagytűrők, általában –20 és –25 °C-ig, egyes lombhullató fajok még ennél is jobban. Gondot okozhat a téli kiszáradás és a rügyek tavaszi fagyok okozta károsodása. A fiatal növényeket célszerű mulccsal védeni. A betegségekkel szemben viszonylag ellenállók, de nem megfelelő talajon klorózis vagy gombás betegségek jelentkezhetnek. Fontos a talaj megfelelő savanyúsága és az elegendő nedvesség.

Szerző: Kristýna | Revízió: 21.02. 2026