Enyves éger 'Laciniata' Alnus glutinosa 'Laciniata'

Termék részletes leírása

Gyertyán 'Laciniata' – dekoratív, szeldelt levelű, hazai gyertyán fajta. Az alapfaj Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában él, vízpartokon, ligeterdőkben, mocsarakban és forrásvidékeken, ahol megerősíti a talajt és tűri a magas talajvízszintet. A fajta közepes méretű, gyakran több törzsű fát alkot, kúpos vagy ovális, lazán elágazó koronával. Felnőtt korában körülbelül 8–10 m magasra és 5–7 m szélesre nő. Az ágak helyenként enyhén lefelé hajlanak, ezért a korona természetes hatású, és nem alkalmas szűk helyekre. A levelek lombhullatóak, matt zöldek, kisebbek az alapfajnál, mélyen szeldeltek, keskeny, lándzsás karéjokkal, finoman fogazottak. A levelek fonáka szürkés és finoman molyhos. A fán lévő lombozat gyakran sokáig megmarad ősszel. A virágzás rügyfakadás előtt történik, leggyakrabb márciusban vagy áprilisban. A porzós barkák lecsüngőek, sárgásbarnák, körülbelül 7 cm hosszúak, a termős virágzat apró. Megporzás után fás, tobozszerű termővirágzatok képződnek, amelyek szeptembertől jelennek meg, és a fákon maradnak. A gyökerek erősek, gazdagon elágazók, és légköri nitrogént megkötő baktériumokat tartalmazó gumókat viselnek. A fajta szoliterként érvényesül vízparton, parkokban, nagyobb kertekben, part menti ültetvényekben és természetes kompozíciókban, például fűzekkel, somokkal, íriszekkel, páfrányokkal és sásokkal.

Gyertyán - lombhullató fa a nyírfafélék családjából, amely ligeterdőkben, folyó- és patakpartokon, mocsarakban, forrásvidékeken és nedves rétszéleken őshonos. A természetben fontos fafaj a magas talajvízszintű élőhelyeken, ahol megerősíti a partokat, árnyékolja a vízfelszínt és javítja a talajt. Felnőtt korában általában 18–25 m magasra nő, rendkívül jó körülmények között ennél magasabbra is, a korona szélessége 8–12 m lehet. A korona fiatalon kúpos, később szélesebb, szabálytalan vagy ívesen elágazó. A kéreg fiatalon simább, később sötétedik és repedezik. A levelek kerekek vagy fordított tojásdadok, fényesek, sötétzöldek, csúcsukon gyakran sekélyen bemetszettek, fiatalon enyhén ragadósak. Nagyon korán virágzik, általában februárban vagy márciusban, a levelek fakadása előtt. A porzós barkák lecsüngőek, sárgásbarnák, a termős virágzat apróbb. Megporzás után fás, tobozszerű termővirágzatok képződnek, amelyek szeptemberben érnek és télen is a fákon maradnak. A gyökerek szimbiotikus baktériumokat tartalmazó gumókat viselnek, amelyek megkötik a nitrogént, így a fa szegényebb talajokon is jól fejlődik. Alkalmas nagy kertekbe, parkokba, ligeterdőkbe, szélfogó sávokba, partokra és természetes ültetvényekbe, magasabb talajnedvesség mellett. Aznyófa fája hagyományosan nagyra értékelik a nedves környezetben végzett munkákhoz, a fa pedig magas ökológiai értékkel bír a rovarok, a madarak és a parti növényzet természetes megújulása számára. Erősen és mélyen gyökerező fa, nagyobb kertekbe alkalmas.

Termesztés: A nálunk tapasztalható körülmények között a napos helyen vagy könnyű félárnyékban fejlődik a legjobban. Kedveli a víz melletti nyirkos vagy nedves mikroklímát, de jól bírja a nyitott, szeles helyeket és a városi környezetet is. A talaj lehet agyagos, sáros, tőregyes vagy homokagyagos, mindig megfelelő nedvességgel és körülbelül 5,0–7,5 pH-értékkel. Tűri a rövid idejű és a hosszabb idejű árvizet is, azonban a víz természetes mozgása kedvezőbb számára, mint az álló, rohadó víz. Szóró növényként legalább 10–12 m helyet kell hagyni számára, tájépítészeti csoportokban a tőtávolság 4–6 m. Ültetés után az első két szezonban rendszeres öntözésre van szükség; az idősebb fa túlél rövid szárazságot is, de a nyirkos környezetben növekszik a legjobban. Trágyázás általában nem szükséges, elegendő a komposzt az ültetéskor, valamint a levelekből, kéregből vagy vízhulladékból készített mulcs. A metszés a korona nevelésére és a sérült ágak téli vagy kora tavaszi eltávolítására korlátozódik. Dézsában csak rövid ideig, fiatalon alkalmas, nagy térfogatot és állandó nedvességet igényel. A fagytűrés körülbelül -30 °C. Lehetséges problémákat jelenthetnek az aznyófa fitoptóra-betegségei, az ágrakrás, a levéltetvek, a fűrészeslevelek, a gyökérdögvöncök és a levélfoltosságok.

Szerző: Krisztina | Revízió: 2026.06.29