Enyves szegfű splendens 'Feuer' - Lychnis viscaria splendens 'Feuer' Lychnis viscaria splendens „Feuer”

Termék részletes leírása

Bársonyos szegfű splendens 'Feuer' - európai szegfűféle. A természetben napos réteken, ritkás erdőkben és köves lejtőkön nő, gyakran szegényesebb, kavicsos talajokon, ahol mélyebb gyökérrendszerét használja ki, és jól tűri a száraz időszakokat. A szárak a csomópontoknál feltűnően ragacsosak, innen ered a 'ragacsos szegfű' népi elnevezés. A splendens fajtacsoportot a virágok intenzívebb színeiért értékelik, a 'Feuer' kultivár pedig rózsaszín vagy vörösrózsaszín, csillag alakú virágokat hoz sűrű, csúcsi virágzatokban. A növény sűrű, keskeny, lándzsás levelekből álló párnát alkot, amelyek fűszerűek, és tavasszal gyorsan sűrítik a növényzetet, a lombzat védett helyeken részben áttelel. Virágzás idején általában 40–50 cm magas és 25–35 cm széles, a szárak rövidek, erősek és jól tartják a virágzatot. Virágzása hazai körülmények között általában májusban kezdődik, gyakran júniusig tart, és kedvező időjárás esetén júliusig is elhúzódhat. A virágok nektárt biztosítanak a beporzóknak, és vágott virágként is használhatók réti és vidéki csokrokban. A virágágyásban jól mutat más szürke levelű fajok mellett, például alacsony ürömök, levendulák, macskamenták vagy csenkeszek, és alkalmas természetes növénykompozíciókba és kavicsos ágyásokba is. Ez a kultivár alkalmas évelő virágágyásokba, sziklakertbe vagy ágyások szélére történő ültetésre.

Termesztés: Napos helyen fejlődik a legjobban, a világos félárnyékos helyet is elviseli, ideális esetben meleg mikroklímában és szélvédett helyen, ahol a szárak jobban tartják a virágzatot. A legmegfelelőbb a könnyebb vagy közepes, nagyon jól átjárható talaj, agyagos-homokos vagy kavicsos, jó vízelvezetéssel, nehéz agyagtalajokon az aljzat javítása kaviccsal vagy homokkal történik, és a növényágyás kissé megemelkedik. Az ajánlott pH körülbelül 6,0–7,8. Az öntözés leginkább az ültetés után fontos, a meggyökeresedés után figyelemre méltó a szárazságtűrő képesség, azonban a hosszan tartó téli pangó víz növeli a nyak rothadásának és a kifagyásnak a kockázatát. A trágyázás általában mértékletes, tavasszal általában elegendő egy vékony réteg komposzt vagy lassan ható szerves trágya, a nitrogén túlzott mennyisége lágyabb növekedéshez és megdőléshez vezet. A fő virágzás után gyakran eltávolítják a kinyílt szárakat, ami elősegíti a további bimbóképződést és fenntartja a kompakt bokrot, ősszel alacsony levélrózsa marad. A kavicsos mulcs korlátozza a gyomosodást és szárazon tartja a nyakat. A palántákat márciustól októberig ültetik. A víz- és homokos talajban az érett tövek körülbelül -30 és -34 °C-ig fagytűrők, az új telepítések érzékenyebbek lehetnek a fagyokra. Konténerben való termesztéshez vízelvezető réteg és a gyökérlabda téli védelme szükséges a fagy ellen. Az ajánlott ültetési távolság 25–35 cm a kultivár növekedésétől függően, a sűrű hatás érdekében négyzetméterenként körülbelül 6–15 növényt számolnak. Betegségek közül lisztharmat fordulhat elő túlszáradás és a növényzet sűrűsödése esetén, kártevők közül levéltetvek az új hajtásokon, kivételesen csigák hideg és nedves tavaszon; a kezdőknek főleg a vízáteresztő aljzat és a szellős hely segítenek.

Szerző: Kristýna | Felülvizsgálat: 2026.02.02.