Enyves szegfű splendens 'Feuer' Lychnis viscaria splendens 'Feuer'

Termék részletes leírása

Enyves szegfű splendens 'Feuer' - a szegfűfélék családjába tartozó európai évelő. A természetben napsütötte réteken, ritkás erdőkben és köves lejtőkön nő, gyakran szegényebb, kavicsos talajon, ahol mélyebbre hatoló gyökérzete révén jól átvészeli a száraz időszakokat. Szárai a szárcsomóknál feltűnően ragadósak, innen ered a növény népies neve is. A splendens fajtacsoportot élénkebb virágszíne miatt kedvelik. A 'Feuer' rózsaszín-pirosas rózsaszín, csillag alakú virágokat hoz sűrű, csúcsálló virágzatokban. Keskeny, lándzsás levelei sűrű, fűszerű csomót alkotnak, és tavasszal gyorsan sűrűvé teszik az ültetést. Védett termőhelyen lombja részben áttelel. Virágzáskor kb. 40–50 cm magas és 25–35 cm széles. Szárai rövidek és erősek, jól megtartják a virágzatot. Hazai viszonyok között általában májusban kezd virágozni, gyakran júniusig nyílik, kedvező időjárás esetén akár júliusig is. Virágai nektárt kínálnak a beporzóknak, és vágott virágként réti és rusztikus csokrokban is jól mutatnak. Az ágyásban szépen kiemelkedik a szürke levelű fajok mellett, például alacsony ürmök, levendulák, macskamenták vagy csenkeszek társaságában. Természetközeli ültetésekbe és kavicságyásokba is illik. Ez a fajta évelőágyásokba, sziklakertekbe és ágyásszegélyekre egyaránt ültethető.

Termesztés: Teljes napon fejlődik a legszebben, de világos félárnyékot is elvisel. Ideális számára a meleg mikroklímájú, szélvédett hely, ahol szárai jobban megtartják a virágzatot. A legmegfelelőbb a könnyű vagy középkötött, kiváló vízáteresztő, homokos vályog- vagy kavicsos talaj jó vízelvezetéssel. Nehéz agyagtalajon kaviccsal vagy homokkal javítjuk a szerkezetet, és az ültetést kissé megemeljük. Az ajánlott pH kb. 6,0–7,8. Az öntözés főként ültetés után fontos, begyökeresedés után jól tűri a szárazságot. A tartós téli pangó víz azonban növeli a gyökérnyaki rothadás és a kifagyás kockázatát. Mérsékelt trágyázást igényel: tavasszal általában elegendő egy vékony réteg komposzt vagy lassan ható szerves trágya. A túl sok nitrogén puhább növekedéshez és a szárak megdőléséhez vezet. A fő virágzás után az elnyílt szárakat gyakran eltávolítják, ez újabb bimbók képzésére serkent, és a tő tömör marad. Ősszel alacsony tőlevélrózsa marad meg. A kavicsmulcs visszaszorítja a gyomokat, és szárazon tartja a gyökérnyakat. A konténeres növények márciustól októberig ültethetők. Jó vízáteresztő talajban a kifejlett tövek kb. -30 és -34 °C közötti fagyig télállók, a fiatal ültetések érzékenyebbek lehetnek a fagyokra. Edényes nevelésnél elengedhetetlen a drénréteg és a földlabda téli védelme az átfagyás ellen. Az ajánlott ültetési távolság a fajta növekedésétől függően 25–35 cm, zárt állományhoz négyzetméterenként nagyjából 6–15 tővel számolunk. Betegségek közül kiszáradás és túl sűrű állomány esetén lisztharmat jelentkezhet, a kártevők közül levéltetű a fiatal hajtásokon, ritkán hűvös, nedves tavaszon csigák. Kezdőknek elsősorban a jó vízáteresztő közeg és a jól szellőző termőhely segít.

Szerző: Kristýna | Revízió: 02.02. 2026