Eomecon chionantha Eomecon chionantha

Termék részletes leírása

Eomecon chionantha - rizómás évelő Kelet-Kínából, ahol hegyi erdők szélén és vízfolyások mentén nő humuszos, állandóan enyhén nyirkos talajban. Az európai kertekbe a 19. század végén, botanikus kerteken keresztül került. Talaj közeli tőlevélrózsát fejleszt nagy, vese- vagy szív alakú, hosszú nyelű levelekből, amelyek általában 10–20 cm szélesek, hullámos szélűek és finoman hamvas zöld felületűek. Tavasszal, leggyakrabban áprilistól júniusig 30–50 cm magas tőkocsányok nőnek 1–5 egyszerű virággal. A virágok a mákra emlékeztetnek, fehér sziromlevelűek, feltűnő sárga porzókkal, melegebb napokon az első beporzók keresik fel őket. A növény sérüléskor a mákféléknél jellemző narancssárga tejnedvet ereszt, fogyasztásra nem alkalmas. Az ágyásban nyugodt fehér pontként hat a levelek zöld felülete fölött, és jól társítható árnyékliliomokkal, páfrányokkal, tűzesőkkel és tavaszi hagymásokkal. Elvirágzás után keskeny toktermések képződnek, amelyek nyáron érnek, az állományban azonban a fő hatást a fehér virágok és a nagy levelek kontrasztja adja. Nyirkosabb és enyhe teleken a levelek részben megmaradhatnak, hazai viszonyok között a növény általában visszahúzódik, és tavasszal újra kihajt. Jellegében a rokon kanadai vérgyökérre emlékeztet, de kiterjedtebb, szőnyegszerű állományt fejleszt.

Termesztés: Félárnyékos vagy árnyékos termőhelyet igényel, napos helyen csak tartósan nyirkos talajban és a gyökerek nyári túlmelegedése nélkül tartható. Ideális számára a humuszos, jó vízáteresztő, lombkomposzttal kevert, kb. 5,5–7,0 pH-jú talaj, tartós pangó víz nélkül. Ültetése tavasszal márciustól májusig vagy ősszel szeptemberben és októberben történik. Gyökérzete sekély, hálásan fogadja a lombból vagy komposztból készült talajtakarást, amely megtartja a nedvességet. A tőtávolság 40–50 cm, ami négyzetméterenként nagyjából 4–6 növénynek felel meg. Kedvező körülmények között az állomány rizómáival fokozatosan terjed, ezért szükség lehet a szélek korlátozására. Az öntözés főként az első évben és száraz időszakokban fontos, trágyázásként elegendő tavasszal kevés komposztot adni. Jó begyökeresedés után rendszeresen virágzik, levelei őszig díszesek maradnak. A beállt állományok fagytűrése védett helyen általában -20 °C körüli, a fiatal ültetések hó nélküli fagyokban károsodhatnak, ezért ajánlott a téli takarás lombbal vagy fenyőgallyal. Jelentős betegség általában nem jelentkezik, a kihajtó leveleket csigák károsíthatják. Edényben is nevelhető nagyobb, vízelvezetéssel ellátott cserépben, rendszeres öntözéssel és a földlabda téli védelmével. Az állomány tavaszi rizómaosztással újítható meg, átültetéskor ajánlott a gyöktörzs egész darabjaival dolgozni. Nehéz agyagos talajon segít a kiemelt ültetőhely és a kavics bekeverése, hogy a gyökerek télen ne álljanak vízben.

Szerző: Nikol | Revízió: 10.2. 2026