Eperszínű gyűszűvirág Digitalis × mertonensis

Termék részletes leírása

Eperszínű gyűszűvirág - a Digitalis purpurea és a Digitalis grandiflora keresztezéséből származó kerti hibrid, amelyet eredetileg Angliában, az Oxford melletti Merton környékén nemesítettek. A hibridet a 20. század 20-as éveinek közepétől termesztették a kertekben, botanikai leírása a 30-as évek elején született. Érdesen szőrös, hosszúkás levelekből álló tőlevélrózsát fejleszt, virágzáskor 80–100 cm magas virágszárak emelkednek ki belőle. A virágzat többnyire egyoldalú és tömött, a tölcséres harangok nagyjából 5–6 cm hosszúak, színük óriózsaszíntől rezes rózsaszínig terjed, torkukban világosabb szegéllyel és sötétebb pettyezéssel. Megjelenése lágyabb, mint a piros gyűszűvirágé, színe „szétnyomott eperre” emlékeztet. Természetközeli és vidéki hangulatú ágyásokban, cserjék között, sövények mentén vagy világos aljnövényzetben érvényesül, ahol páfrányokkal, gólyaorrokkal és díszfüvekkel egészíti ki az ültetést. Virágait szívesen látogatják a méhek és a poszméhek. Az egész növény mérgező, szívglikozidokat tartalmaz, ezért biztonságos helyre érdemes ültetni. Magas virágszárai kiemelkednek a kerti kompozíciókból és magukra vonják a figyelmet.

Termesztés:  Napon és félárnyékban egyaránt jól fejlődik, száraz és forró fekvésben az enyhén árnyékolt, szélvédett hely válik be. A legmegfelelőbb a humuszos, tápanyagban gazdag, jó vízáteresztő, inkább üde talaj, kb. 6,0–7,5 pH-val, tartós téli pangó víz nélkül. Márciustól októberig ültethető, a 40–45 cm-es tőtávolság nagyjából 4–6 db/m²-nek felel meg. Edényben nagyobb cserép és vízelvezető réteg ajánlott, mert gyökerei rosszul tűrik az álló vizet. Az öntözés főleg ültetés után és hosszabb aszályban fontos, tavasszal általában elegendő a komposztos trágyázás, a rendszeres lombkomposztos takarás pedig kiegyenlíti a nedvesség ingadozását. Elvirágzás után ajánlott a főszár visszavágása, ez serkenti az oldalhajtásokat és meghosszabbítja a virágzást, nyílt fekvésben a magasabb szárakhoz előnyös egy feltűnés nélküli támasz a kidőlés ellen. Rövid életű évelő, amely gyakran 2–4 évig él, de önvetéssel készségesen fennmarad, ha a toktermések egy részét hagyjuk beérni. A fiatal magoncok az első évben, amikor még csak tőlevélrózsát fejlesztenek, általában könnyen átültethetők. Hazai viszonyok között kb. -30 °C-ig bizonyult fagytűrőnek, nagyobb veszélyt jelent a téli nedvesség, ezért jó vízáteresztő talaj és a gyökérnyak körüli enyhe kavicsos takarás ajánlott. A betegségek közül lisztharmat, peronoszpóra és levélfoltosság, a kártevők közül levéltetű, esetleg levél- és virágfonálféreg jelenhet meg, sűrű és tartósan nedves állományban nagyobb a kockázat.

Szerző: Kristýna | Revízió: 20.01. 2026